1% vagy 100%

Valahogy furcsállom a Magyarországi Kunyerátus Egyházat... Ezalatt azokat a "keresztény" vagy "krisztusi" vagy "szeretet" színekben feltüntetett szolgálatokat értem, melyek Isten népén kívüli forrásokra is támaszkodnak. Nekem kissé úgy tűnik, nem olvassák a Bibliát, vagy ha olvassák is, vagy nem értik, vagy még ha értik is, nem igazán élik meg... Tudom, ahhoz egy csöpp hit, bátorság és kockáztatás is kellene, feltenni mindent arra a bizonyos egy lapra: a keresztre.

Nézzünk meg néhány példát, amely arról szól, hogy az Igazság Istenét, aki a Teremtő Isten, a Feltámadás Istene, egyszerűen lehetetlenség helyesen úgy képviselni, ha közben kunyerálunk. Az első példánk legyen a vándorprédikátorokról:

Mert az ő nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól. Nekünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban. ¹

A tipikus kortörténeti rizsa helyett vegyük észre a fontos dolgokat: Nem a pénzért, sem a megélhetésükért, hanem az Ő nevéért indultak vándorútra a János barátja, Gaiusz számára idegen testvérek. Gaiusz befogadta őket, aminek János örült. Isten tehát kiállt a vándorprédikátorok hite mellett, ahogy Jézus megmondta: ne aggódjatok a holnapért, keressétek először Isten Országát (a megtérő elveszetteket) és Igazságát (Jézust) és ráadásul minden megadatik. Ezzel szemben vannak szolgálatok, melyek azért működnek, hogy pénzt lehessen kérni értük. De ha Isten nem áll mögé és becsődöl, akkor Isten nevét hiába szádra ne vedd!

A régi egyházban, amit még a Szent Szellem vezérelt, és nem a társadalmi megfelelés, Isten tudott gondoskodni kunyerálás nélkül az Ő munkatársairól. Ma már 1+1%, diploma, PhD, stb. kell ahhoz, hogy ha már egyszer Isten úgyse segít, akkor valahogy jobb pozíciót érjünk el egyházunkban és így több fizetést kapjunk. És ha ez még kevés, mindig lehet a lelkiismeretre ható, adakozásra felszólító tanításokat hirdetni. Ez valahogy Páltól idegen volt:

Mi hát az én jutalmam? Az, hogy amikor hirdetem az örömüzenetet, ingyenessé (viszonzás nélkülivé) teszem az örömüzenetet, anélkül, hogy visszaélnék az örömüzenetben gyökerező jogommal. ²

Figyeljük csak Pált? Ő azt tekintette Istentől jutalomnak, ha úgy hirdethette Jézust, hogy nem kellett érte pénzt kérnie! Mit jelent ez? Isten elfogadta Pál evangéliumának hirdetését, és gondoskodott róla. Egy jó példa erre Lídia, a tiatírai gazdag bíborárus asszony esete, aki, miután megtért Jézushoz, és bemerítkezett, "kért minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, gyertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszolt minket." ³ A szövegben az is benne van, hogy Isten nyitotta meg Lídia szívét Pálék prédikálása alatt. Amíg Pál tette a dolgát, Isten is tette a maga dolgát. Vegyük észre, hogy ha mi Jézust hirdetjük, nem hogy minekünk kell kisajtolnunk valamit az emberekből, hanem Isten fog a hallgatóságból valakit arra indítani, hogy unszoljon minket, mert annyira gondoskodni akar rólunk. Ez a hitből való élet. Látjuk már Pált? Felszabadult az alól, hogy a pénzt hajkurássza! Ő nem a pénzt, hanem az üdvözülőket kereste. Egyszerűen hirdette Jézust, a szükségek betöltése (kaja, fedél) meg jött magától.

Az 1% hajkurászása helyett tehát szeretném a prédikátorok figyelmébe ajánlani a Jézus által meghatározott mintát, a 100%-ot:

És Péter kezdte mondogatni neki: Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Jézus pedig ezt mondta feleletül: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet. Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők. ⁴

Jézus szerint a legjobb befektetés életünkben: elhagyni minden "biztonságot" Őérte és az Evangélium hirdetéséért. Figyeljük meg, hogy "senki sincs", aki "ne kapna 100-annyit most". Tehát nem kell 1%-ot hajkurászni, se 10%-ot (ugye, kedves "pásztor" testvéreim), ha prédikátorként elhagyunk mindent, vagyis a 100%-ot.

Ami pedig az örök életet illeti, Júdás elkárhozott... akkor Jézus nem mondott igazat (senki sincs)? Nos, ha már Júdásról beszélünk, ő épp a pénzt hajkurászta, nem Jézust. Külsőleg úgy tűnt, mindent otthagyott, de belül hátsó, üzletelős szándéka volt. Amikor egy örök-élet kijelentéssel állunk szemben, óvatosnak kell lennünk, mit mondunk. Az örök élet ugyanis szigorúan ingyenes. Tehát itt sem lehet másképp. Miről is van szó? A "Jézus-betegség" tüneteiről! Ha te lázas vagy Jézusért, mert örök életet kaptál és buliznak az angyalok a mennyben megtéréseden, és így minden eddigi dolgodat kárnak és szemétnek ítéled az Ő megismerésének páratlan gazdagságához képest,⁵ lehet, hogy ennek egyik tünete a külső megfigyelő szemében az lesz, hogy idővel otthagysz mindent.

Lényeg a lényeg: ha Jézus úgy szeretett téged, hogy meghalt érted, miért aggódsz az emberek elismeréséért és az életben maradásodért? Hát nem több Isten előtt az életed a ruházatnál és az eledelnél?

Törődj Jézussal és nyugodt lesz az életed.

¹ 3János 1:7-8, Károli
² 1Korinthus 9:18, Vida
³ ApCsel 16:15, Károli
⁴ Márk 10:28-31, Károli (modernizáltam)
⁵ Filippi 3:8

u.i. apró kiegészítés: nekem bevált!