Krisztus szerelmének foglya

Sokan vágyunk az őszinteségre. Vágyunk arra, hogy ne kelljen titkolóznunk, menekülnünk, félnünk a véleményektől. Vágyunk arra, hogy kényszerítés nélkül élhessünk, hogy segítsenek minket abban, ami a szívünk vágya. Vágyunk arra, hogy ha igent kell mondanunk, ne megfelelésből vagy hátsó szándékból kelljen. Vágyunk arra is, hogy mondhassunk lelkiismeret-furdalás nélkül nemet. Vágyunk arra, hogy gyengeségeinkben se nevessenek ki, és ne kelljen képmutatásból és kényszerből, félelemből bármit is megtennünk. A tökéletes szeretet az, ami elűzi ezeket a félelmeket és kényszereket...

Figyeljük meg az idős, tapasztalt Pált, amint valami olyat kér egy fiatalabb barátjától, Filemontól ami helyes: hogyan teszi mindezt?

... bár sok bátorságot nyertem arra, hogy néked parancsot adjak arra, ami illik, a szeretetért inkább kérlek én, mert ilyen vagyok én, az öreg Pál, most pedig Krisztus Jézusnak megkötözött foglya is ...¹ beleegyezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerből, hanem szabad akaratból legyen.² 

Krisztus foglyának lenni... Itt nemcsak arról beszél Pál, hogy bebörtönözték Őt, hanem, hogy Jézus láncolta oda Pált Magához végtelen nagy szerelmével. Ennek a mennyei szerelemnek az lett a gyümölcse, a kisugárzása, hogy az emberek látva ezt a földi börtönben ülő, mégis szárnyaló mennyei szerelmest, ők is sorra adták át életüket Jézusnak. Ennek lett gyümölcse Onézimusz, az egykor haszontalan és magát is semminek tekintő szolga, aki Pál szerint teljesen megváltozott és most már hasznos akar lenni egykori ura, Filemon számára is.

Így fogjuk látni egymást és magunkat, ha Isten szeretete elragad. Ez a stabil kapcsolatok alapja. Az őszinteség, a "mezítelenség". Ádám és Éva mezítelenek voltak, de nem szégyellték magukat.³ Annyi sok sebet hordozunk, és annyira félünk a másiktól, hogy elárul minket, hogy csak részeket adunk át magunkból. Nos, Jézus mindent odaadott, teljesen kiszolgáltatta magát nekünk, hogy teljesen megnyerjen. Ne csak tartózkodóak legyünk se Vele, se (házas)társunkkal. Ne legyünk "fél-kegyelműek". A kegyelem mindent odaad és cserébe mindent akar. Az átlátszóságot, az egyesülést, egységet.

Pál Jézus foglya volt, ezért teljesen úgy gondolkozott, mint Jézus: "Filemon, ha rabszolgád, Onézimusz megkárosított bármiben, írd az én számlára és bocsáss meg neki." Jézus is magára vette bűneinket: "Atyám, ha gyermeked bármi bűnt követett el, írd a számlámra, és bocsáss meg neki." Tovább víve a gondolatot: Drágám, bár megbántottál, tegyük oda a közös számlánkra (a többihez a keresztre) és megbocsátok neked, mert szeretlek."

Filemon, tudom, hogy te is tudod, mi a helyes. Akár parancsolhatnék is, de tudod, hogy a szeretet szól belőlem, és ezért azt akarom, hogy őszinte legyen a beleegyezésed. Ha nem tudsz igent mondani, nem várom el tőled. De tudod, hogy nekem nagyon jól esne, de megértlek, ha nemet mondasz. Dönts szabad akaratból, belátásod szerint. Ugyanígy van ez Isten szeretetében. Tudjuk, mi a helytelen és helyes, csak azért nem tudunk jól dönteni, mert nem szeretetből, hanem kényszerből és félelemből tesszük, és mindig elrontjuk. Ebből a félelem-törvényből szabadít fel a kegyelem azzal, hogy foglyul ejt Magának és nem is akarunk szabadulni többé, mert annyira jó Vele lenni.

Pálból áradt ez a fajta kenet. Nem azért, mert hatalmas szónok volt, vagy mert sok gyógyulás történt. Hanem, mert a kenet az a szerelmes imádatos illat, ami mindig közel von Istenhez. Isten szellemben és igazságban imádókat keres. Szellemben egyesülni Istennel az a hálateli imádat, mint amikor a bűnös nő megkente Jézus lábát drága olajjal (kenettel), mert rájött, hogy Jézus nagyon szerette őt. (Az ilyen imádat megbotránkoztatja az őszintétlen "jóembereket".) Isten arra is vágyik, hogy Őt valóságosan megismerjük, igazságban, ahogyan kijelentette Magát nekünk a Bibliában. A béreai tanítványok Istent az igazságon keresztül keresték és szerették, ezért Pál nemes lelkűeknek hívta őket. (Az ilyen imádat megbotránkoztatja a tévtanítókat, és akik nem az igazságot keresik őszintén.)

Tehát Isten őszinte, mély, szerelmes imádatot keres, és hiszem, hogy ez a házasság alapja is.

Ne azért zenéljünk egy gyülekezetben pl, hogy Istent mozgassuk (szellemi harc, stb), hanem azért zenéljünk, mert sóvárgunk Isten után és Isten szabad akaratából úgy dönt, hogy megáld minket, mert szeret. Őrá is igaz, hogy: "jótéteménye szabad akaratából történjen."

A kettő közt óriási a különbség. Van köztünk valaki, aki azért kapcsolja fel a lámpát, hogy elűzze a sötétséget? Ostobaság. Azért, hogy lásson, hogy világosság legyen. És Isten világosság, nincs benne semmi sötét. Így Isten jelenléte a megoldás mindenre, amit a sötétség ereje okoz életünkben. De fontos: ne csak a jelenlétére, ne csak a szabadításra vágyjunk! Hanem Őrá, Magára, a megmentő Istenre!

És ez igaz a társunkra is: ne valamijére vágyjunk, hanem őrá, magára, őt szeressük és próbáljuk meg kifürkészni, ahogy van. Hogy se neki, se nekem ne kelljen félnünk egymástól és az elvárásoktól. Lehet, hogy ez az érett gondolkozás? Talán... addig, amíg rájövök erre, kirakom a hátsó szélvédőre a T betűt. T, mint tanítvány. Elvégre Krisztus iskolájában vagyunk, Tőle tanulunk és a tanultakat alkalmazzuk a hétköznapjainkban:

• Egyre jobban őszinték leszünk, mert Ő őszinte volt.
• Szeretni fogjuk egymást, mert Ő is szeretett minket.
• Oda fogunk adni mindent, ahogy Ő is mindent odaadott.
• Foglyul fogjuk ejteni egymást, ahogy Ő is foglyul ejtett minket.

Kicsit olyan házassági előkészítősre sikeredett, de mit bánom én... :) Legyetek áldottak!

Ha Krisztus előtt nincs mit titkolnod, szerelmed előtt se lesz, és nyugodt lehetsz a házasságod felől.

¹ Filemon 8-9 (Vida Sándor fordítása)
² Filemon 14 (Ravasz László fordítása)
³ 1Mózes 2:25