De Isten

Az emberek általában először a jót mondják, majd egy DE után kezdik mondani a rosszat... Én viszont annyira szeretem, amikor Isten mondja, hogy: DE... Nézzünk egy példát:

Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, DE fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. (Ézsaiás 60:2)

E példából láthatjuk, hogy gyakran szkeptikus szemünké az első szó, DE Istené az utolsó! Ilyen példákon fogunk végigmenni a Bibliában, és megnézzük majd a gyakorlati alkalmazást is életünkre.

1. Nézzük először a föld teremtését:

A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, DE Isten Lelke lebegett a vizek fölött (1Mózes 1:2)

A föld, a mélység és a vizek helyére próbáljuk meg behelyettesíteni a nevünket, saját életünket: Attila élete még kietlen és puszta volt, szíve mélyén még sötétség volt, DE Isten Lelke már ott lebegett Attila hullámzó és sodródó élete fölött. Isten már azelőtt gondolt ránk, hogy nekünk eszünkbe jutott volna, hogy esetleg Ő létezik. Jézus már akkor meghalt értünk, amikor még tévelyegtünk, mint a juhok.


2. Nézzük meg Jákób esetét Istennel:

Ezt mondta neki Isten: Jákób a te neved. DE nem neveznek többé Jákóbnak, HANEM Izráel lesz a neved. (1Mózes 35:10)

A Jákób név jelentése másokat kihasználó, Izrael jelentése pedig akiért Isten harcol. Helyettesítsük be saját életünkbe: Eddig másokat kihasználva/emberekre támaszkodva kerestem a biztonságot, DE nem így lesz többé, HANEM most már abban lesz biztonságom, hogy Isten harcol értem.


3. Nézzük József esetét ármánykodó testvéreivel:

Ti rosszat terveztetek ellenem, DE Isten terve jóra fordította azt, hogy [...] sok nép életét megtartsa. (1Mózes 50:20)

Van úgy, hogy a körülményeink vagy bizonyos emberek ellenünk vannak, DE Isten terve szerint minden a javunkra munkálkodik, hogy Jézus képmására formáljon, és így azáltal, hogy meglátják rajtunk és bennünk az Ő szeretetét, másokat Jézushoz odaszeretve sok nép életét megtartsa általunk.


4. És mégegyet (itt már szeretik Józsefet testvérei):

Én meghalok, DE Isten bizonyosan rátok tekint. (1Mózes 50:24)

Lehet, hogy valakitől meg kell válnunk, akit szerettünk, DE Isten bizonyosan velünk lesz és pótolja azokat a dolgokat, amiket attól az embertől kaptunk.


5. Isten esete Mózessel és a fáraóval:

Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? DE Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek (2Mózes 3:11-12)

Lehet, hogy egy feladat nagyságára nézve magunkat alábecsüljük, DE Isten biztosan velünk lesz, és az Ő nagyságára nézve a feladat nagysága eltörpül.


6. A rontást kérő Bálák király, Bálám próféta és Isten esete:

Egy nép jött ki Egyiptomból, és ellepte a föld színét. Jöjj tehát és rontsd meg azt, talán akkor meg tudok vele küzdeni, és ki tudom űzni. DE Isten ezt mondta Bálámnak: Ne menj el velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az. (4Mózes 22:11-12)

Lehet, hogy valaki átkoz, rágalmaz, vádol és pletykálkodik rólunk, mert el akar űzni. DE Isten szemében ezek ellenére is áldottak, feddhetetlenek, igazak vagyunk, és védelme alatt állunk, amennyiben Jézus megváltásában vagyunk.


7. Dávid, az őt üldöző Saul király és Isten esete:

Dávid a pusztában sziklavárakban tartózkodott. Amikor Zíf pusztájában lakott a hegyen, Saul mindennap kereste, DE Isten nem adta őt a kezébe. (1Sámuel 23:14)

Előfordulhatnak olyan elemek életünkben, amelyek mindennap keresnek minket, amelyek miatt mindennap aggódunk. DE Isten nem ad ezek kezébe. Keressük először Őt, és ráadásul a szabadulás is megadatik.


8. Dávid király, eltaszított Absolon fia és egy érte közbenjáró asszony esete:

Bizonyosan meghalunk, és olyanok leszünk, mint a víz, amelyet ha a földre öntenek, nem lehet fölszedni. DE amíg Isten nem veszi el az életet, az a szándéka, hogy még az eltaszított se maradjon eltaszítva előle. (2Sámuel 14:14)

Dávid eltaszította rossz útra tért fiát, akiért egy asszony könyörög, hogy mégis fogadja vissza. Dávid nem tudta őt teljes szívvel visszafogadni, ami végül Absolon lázadásával és halálával végződött. A magány olykor ölni tud, depressziósakká válhatunk és valamilyen szer után nyúlunk, ami katasztrófában végződhet. De Istent sokszor éppen a legnagyobb magányunkban, mélypontunkon fedezzük fel, és jövünk rá, hogy igazából sosem vagyunk egyedül. Magam is így értettem meg, hogy az élet értelme Istent dicsérni. Jézus egyik profetikus neve Immánuel, ami éppen azt fejezi ki számunkra, bűneink miatt eltaszított emberek számára, hogy velünk az Isten.


9. A nagybeteg Jóbot Elihú Isten céljairól és kegyelméről tanítja:

Ő [akit Isten a kevélységtől megóvott intések és nehézségek által] pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, DE Isten nem eszerint fizetett meg nekem. Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék. (Jób 33:27-28)

Sokszor úgy érezzük, hogy Isten ver minket, mert rosszak vagyunk, DE Isten nem verni akar minket, hanem eltéríteni minket a kevélységtől, ami után a pusztulás jönne. Isten nem bűneink szerint fizet, HANEM ki akar menteni a pokolból (akár a földiről, akár az örök gyötrelemről beszélünk). Ezt a szeretetét Jézus bűneinkért való áldozatában fejezte ki igazán.


10. Salamon király, a gazdagság és Isten esete:

Ha Isten valakinek gazdagságot, kincseket és tekintélyt ad, úgyhogy nem hiányzik neki semmi, bármit is kívánna, DE Isten nem engedi meg, hogy élvezze azt, hanem idegen ember élvezi, az hiábavaló és fájdalmasan rossz dolog. (Példabeszédek 6:2)

Néha elkaphat bennünket az élet heve, a karrier lehetősége, a gazdagság, a siker utáni sóvárgás, vagy egy kitűzött célunk elérése. DE Isten úgy teremtett meg minket, hogy amikor ezt a célt elérjük, valamiért mégsem tudjuk sokáig élvezni. Mindig más és más újabb dolog kell. Talán így előbb-utóbb rájövünk, hogy semmi sincs, ami teljesen betöltse szívünk vágyát, mert Isten azt akarja, hogy a teremtett dolgok helyett a Teremtő jelenlétét élvezzük. Salamon király, bár magát bölcsnek hitte, mégse jött rá erre, hanem élete végén is csak kötelességnek látta az Istennel való kapcsolatot, szemben atyjával, Dávid királlyal, aki szinte "szerelmes" volt Isten jelenlétébe. Akit Isten nem elégít meg, végül fájdalmas lesz az élete. DE Jézus mondta: "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék." És: "Aki abból a vízből iszik, amit én adok neki, soha többé meg nem szomjazik."

(Folytatása következik.)

Ha megérted Isten érvelését, nyugodt lesz az életed.