Őszintén
Én is hasonló helyzetben vagyok. November végén kerültem vissza a Debrecen környéki romamisszióból. Tudom, hogy nehéz volt, és meg is viselt. Tudom, hogy gyógyulnom is kell, helyreállni, felfrissülni és megújult lendülettel előre nézni. Megvan az ideje ezeknek a leállásoknak, hogy leülepedjenek és mégis felszínre kerüljenek a tanulságok: a hibák, a korrekciók, Isten eddigi munkája életünkben.
Már február eleje van. Most hétvégén szakadt rám egy magányossági roham, hogy mekkora őrült és gonosz ember vagyok... még mindig. Még mindig szeretek vitatkozni, amit amúgy utálok, mert ismerem a következményeket. Tudom milyen az, amikor valaki velem szemben okoskodik, és mennyire utálom ezt. És mégis, miért van az, hogy én magam is beleesek ebbe a hibába?
Ma feltettem a kérdéseket Istennek: Miért volt jó, hogy amikor megtértem, egy óriási éhséget éreztem az Ő szava, a Biblia iránt, holott Ő tudja nagyon jól, mennyire hajlamos vagyok az okoskodásra, az ítélkezésre? Miért van az, hogy vannak a kevésbé bibliás emberek, akik kapcsolataikat tekintve sokkal kiegyensúlyozottabbak és szociálisabbak, mint én? Az én "okos" szemszögemből nézve ők bár lassabban érnek, mégis jobban látszik Isten munkája rajtuk, mint egy ilyen előrefutós és magát nagyon odaszánós bolondon, mint én. Szóval, mire jó ez a hatalmas bibliai ismeret, meg hogy minden tévtanítást ki tudok szűrni, holott ez csak felfuvalkodottá tesz, és a szeretet lenne az, ami épít?
Barátommal beszélgettünk ma ebéd közben, nagyon egyszerű ember, Bibliát olvasni ritkában ideje, de mégis, simán tudta a választ. Isten a szívünket akarja használni, nem a tudásunkat. Mire megyek vele, ha a jellemem beteg és közben mindenre "tudom" a választ? Holott semmit se értek az életből. Megegyeztünk barátommal ebben a paradoxonban, hogy minél többet tudunk, annál butábbak vagyunk az élethez. Már kezdek "szomjazni" arra, hogy Isten keményen dolgozzon a szívemen és ne az agyamon...
Itt vannak ezek a kérdések: hol akar Isten látni: informatikai munkában, vagy a missziós szervezetnél? Mindkettőre késik a válasz és persze hogy valahol idegesít. Egy másik kérdés, hogy van valaki, akivel jó együtt lenni, de mégis béna vagyok összeszedni magam, hogy ő lesz-e az, vagy mást várjak. És ott van még ami aggaszt, családom üdvössége.
Isten nem néma
A héten valaki küldött egy emailt, hogy hallgassak meg egy tanítást az isteni elhívásról. Arról szólt, hogy sokszor kudarcot vallunk az elején. Izsák kutakat ásott a sivatagban, hogy letelepedhessen, de ellenfelei, a filiszteusok mindig betömködték azokat, így tovább kellett állnia. Izsák az egyik ilyen kudarcát viszálykodás kútjának, a másikat meg erőlködés kútjának nevezte. Ám eljött a nap, amikor nem tömte be senki a kútját és végre letelepedhetett családjával, és elnevezte Rehobótnak, ami azt jeletni: tágas tér (1Mózes 26:19-22). Sok civakodás és erőlködés után egyszer csak eljön annak is az ideje, hogy olyan helyre kerülünk, ahol jó, ahol gyarapodhatunk, ahol tényleg tágas teret adott az Úr. Csak ne adjuk fel a kutak ásását. Van egy sejtésem, melyik kutat kéne ásni mélyebbre...
Érdekes módon, valami ilyet olvastam minap a Bibliában:
... megkérdezték Tőle: "Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?" Így válaszolt: "Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek..." (ApCsel 1:6-8)Péterék is hasonló szituáción mentek keresztül. Oké, hogy Jézus feltámadt, oké, hogy beszélgetett velük, hogy megtapinthatta őt még Tamás is. De Jézusnak fel kell vitetnie a mennybe. Mi lesz most a körülményekkel? Élhetőbb lesz az élet Izraelben? Jobb lesz? Kiszámíthatóbb?
Péterék kútja a körülmények megváltoztatása volt: legyen végre szabad országunk, melyben Isten uralkodik. Megkérdezték Jézust. Ez olyan, mint amikor ma te meg én imádkozunk: "Mikor lesz már jobb az életem?"
Jézus azt mondta, ez a kút száraz: nem a ti dolgotok ezen agyalni, ne is ássátok ki ezt a kutat. Van egy jobb kút a mindentudásnál, a kíváncsiság kioltásánál. Ez pedig a Szentlélek kútja. Ebből a kútból valódi erőt kapunk. Isten nem azt akarja, hogy "okos" legyek, tele tervekkel és ötletekkel, és megmondjam neki, szerintem mit kéne tennie, hanem, hogy vele legyek. Betelve.
Az én okoskodásom eddig nem sok dicsőséget hozott neki. De amikor betölt Szentlelkével, és lábai elé esve megújulok, majd egyszerűen csak elmondom másoknak, milyen jó vele, bár mégsem értek sok mindent, akkor valóban tanúja vagyok Jézusnak. Csak el kell mondanom, min megyek keresztül, és mit csinált eddig az Úr. Elmondhatom, hogy nem sok mindent értek, de Ő mégis velem van és átsegít a nehézségeken. Hogy hogyan? Nem tudom. Csak azt, hogy eddig is átsegített, és ezután is át fog.
Ma a gyülekezeti tanítás is, a "Mai ige" kiadvány is erre bátorított, illetve még egy másik napi inspirációs füzet is. Hogy bízzak Istenben, tervezzek, de legyek rugalmas, és tartsak ki az imában. Tegyem le kérdéseimet Elé, és azzal zaklassam Őt, hogy töltsön be Szentlelkével, mert vele akarko lenni, nem pedig a kérdéseimmel.
Bizony, rám is igaz, hogy akkor nyugszom meg csak, ha Jézus van a középpontban. Úgyhogy nem tudom, mi lesz, csak azt, hogy Kivel szeretnék lenni. És talán ez így is van jól. Talán épp ezzel érte el célját.
Istenem, kérlek tölts be Lelkeddel, és formáld a jellememet, a szívemet. Vedd ki azt a sok oda nem illő dolgot, ami csak hátráltat Téged abban, hogy feltárd magadat e világnak életemen és szavaimon keresztül, és tölts fel minden jóval, ami által az emberek szeretnek majd rajtam keresztül úgymond a Te közelségedben lenni. Jézus nevében, ámen.
Isten élő vizének kútját ássuk és nyugodt lesz az életünk.
Kapcsolódó cikkek: