A kontraszt
Furcsa, de előfordulhat olyan, hogy kegyelembe mártott törvényt hirdetünk és közben dorongolunk Jézus hirdetésével. Én már sokszor csináltam ilyet, és utólag mindig rájövök, hogy Istennek ez annyira fáj. Amikor úgymond "religélizálunk", azaz a Jézussal való személyes szeretetkapcsolat helyett azt hirdetjük, hogy a bűnből gyere át egy szabályrendszerbe, törvénybe, ahol voltaképp elő van neked írva, hogy ezt szabad, azt nem szabad. (Hmm, elmegyek neológus nyelvújítónak: a religélizálás az evangélizálás szó kicsavart verziója. Hogy jobban megértsd: a vallás szó latinul re-ligion, jelentése: szabad embert újra megkötözni. Az evangélista ezzel szemben az, aki egy elképesztően jó hírt hirdet Istenről. Hogy Jézusban emberré lett, aki életével-halálával bemutatta, hogy önfeláldozóan szeret téged és alig várja, hogy elfogadd ingyenes meghívását a mennybe.)Én is estem már ilyen hibába. Gondolom, ti is... Volt már úgy, hogy valakit bekategorizáltunk aszerint, hogy meg van-e térve, vagy sem? De ez olyan rossz. Főleg akkor derül ki, amikor veled csinálják ugyanezt és nem a szeretetet érzed, hanem valamiféle lenézést, a rossz feltételezését. Szerintem fontos a hozzáállásunk: hogy lenézzük-e az embert, vagy úgymond felkaroljuk. Tehát, hogy lármázunk, kiáltozunk és leüvöltjük-e a másik fejét, vagy pedig szeliden és építő jelleggel, ahogy eredetileg Isten szánta: "Nem kiált, nem lármáz az utcán, a pislákoló mécsest nem oltja ki" (Ézsaiás 42:2-3). Nem mindegy, hogy "szupermenként" állok hozzá a dolgokhoz, hogy én mindenkinél okosabb, szentebb és igazabb vagyok-e, vagy mintegy "társ-bűnösként", akit egyszerűen csak valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva megmentett a kegyelem, sőt, már nem hogy bűnös vagyok, hanem igazzá lettem téve örökre Krisztusban.
Nincs különbség
Egyszer a Váci Fegyház és Börtönbe meghívtak a rabok istentiszteletére látogatóként. De amikor váratlanul felkértek beszélni, azt sem tudtam, hogyan is szóljak az elítéltekhez. Ekkor Isten egy nagyon egyszerű üzenetet tett a szívemre: "Mondd meg nekik, hogy én nagyon szeretem őket!" Ebből az egy mondatból kiindulva úgymond egy folyékony prédikáció indult el, amiben olyan mondatok hagyták el a számat, hogy én magam is meglepődtem. Pl.: "Tudjátok, igazából nincs sok különbség köztetek és köztem. Igazából énbennem is minden rosszra megvan a hajlam, a potenciál. Gondolati síkon én is hányszor követek el bűnt? A különbség tehát nem az, hogy én jobb lennék itt bárkinél, hanem az, hogy Isten benneteket azután talált meg, hogy elkövettétek a rosszat, engem meg azelőtt, mielőtt elkövettem volna bármi ostobaságot."Amikor kegyelem alatt vagyunk, tudunk azonosulni azokkal, akiket a társadalom egyszerűen csak "elítélt"-nek nevez. Hiszen ilyenkor tisztában vagyunk vele, hogy mi is "elítéltek" lennénk, csak kegyelmet kaptunk. De amikor törvény szerint járunk el, akkor magunkat ültetjük a bírói székbe és őhozzájuk mérve így nyugtatgatjuk lelkünket: "Én nem is vagyok olyan rossz, mint ő." Úgymond amiben "jók" vagyunk, abban szoktuk elítélni azokat, akik abban a dologban hibáznak vagy épp nem oly jók, mint mi. De amiben "rosszak" vagyunk, ott érdekes módon mélyen hallgatunk, kerüljük a témát.
A törvény viszont igazából csak a rosszat tudja feltételezni és elítélni. Ez is a dolga. Olykor még a vallási fanatikust is képes előhozni az emberből, aki mindenkinél különb. Extrémmé válik, mert annyira meg kell felelnie, bizonyítania. A belső bizonytalanság teszi őt ingerültté és frusztrálttá másokkal szemben, akiket bűnösebbnek lát, hogy megnyugtassa magát.
A bűn allergiás a törvényre
Ilyen volt annak idején Pál is, amíg a régi Saul volt. Ő is dühös volt azokra az általa eretneknek ítélt keresztényekre, akik csak azért, mert hittek Jézusban, már a mennybe kerülnek. Pedig ő, Saul mennyit küszködött hogy Istennek tetsszen! Rengeteg törvényt és parancsolatot betartott, szinte szó szerint. De ó, jaj, amikor látta a kontrasztot és a vetélytársak örömét! Fájdalmas lehetett szembesülnie azzal, hogy ő hány évet vesztegetett el azért a célért, amit mások ingyen megkaptak! Szerintem az irigység volt az, ami miatt börtönbe dobálta őket és értett egyet István vértanú kivégzésével is.Viszont van egy jó hír, egy mennyei alapelv: "Az irgalmasság diadalmaskodik az ítéleten" (Jakab 2:13). Ezért történhetett talán, hogy a törvény alatti Saul kegyelmet talált Jézusban, és később már ugyanez a Pál védi a kegyelmet a többi elszánt "Saul"-tól és az első századi törvényeskedőktől, júdaizálóktól, religélistáktól. Pál azt mondja, igazából rájött, hogy ő is tudatlanul cselekedett hitetlenségében, és a törvényt rosszul alkalmazta. Ő is szabályok által akart közeledni Istenhez, mert még nem értette a bűn természetét. A szabályok csupán arra valók, hogy előcsalogassa belőlünk a bűn lázadó természetét és így a bűn még bűnösebbnek látszódjék. Kicsit olyan ez, mint az allergia teszt: mivel a bűn "allergiás" a törvényre, ezért "kiütésesek" leszünk, bűnösebbek. De ahogy a teszt nélkül is bennünk lappang az allergia, ugyanúgy a törvény nélkül is bennünk lappang a bűn, csak nem olyan látványos.
Mennyire kell tehát hirdetni a törvényt?
Sokszor azt mondják, hogy ha nem hirdeted eléggé a törvényt, csak a kegyelmet, az emberek bűnösebbek lesznek. Igen, van, akinek kell hirdetni a törvényt, de nem biztos, hogy mindenkinek erre van szüksége. Az emberek már így is elég sok kényszernek vannak kitéve, így is elítélik magukat. Épp ezért védekeznek bármiféle törvénnyel és vallással szemben. Mert tele van terhekkel a szívük, és nem akarnak még többet. Az emberek szabadságra és békére vágynak, még ha nem is a megfelelő helyen keresik.Egy drága tesó, Pávay Robi, akivel mélyen egyetértek, mintegy válaszul arra a félreértésre, hogy a kegyelem engedély a bűnre, ezt írta azon a bizonyos lájkolós weboldalon:
Volt már olyan, mikor valakinek feltártam az evangéliumot és mire ahhoz a mondathoz érkeztem, hogy Isten minden bűnödet megbocsátotta és tiszta vagy, akkor azt válaszolta az illető: "hát akkor most már azt csinálok, amit akarok?" Mire én: "miért, eddig nem azt csináltad? Ne mondd nekem, hogy akárhányszor bűnt akartál elkövetni, Isten odaállt eléd és nem engedte." :)) Mire ő: "hát nem, nem így volt." "Na látod", mondom. A kegyelem nem engedély a bűnre, hanem engedély Istennek, hogy legyőzze a bűnt az életedben és elbánjon vele. Egyébként pedig, ha eddig úgy gondoltad, hogy "most már úgy élek, ahogy akarok, eddig meg megkötött valami [attól], hogy vétkezzem", akkor [ez azt] mutatja, hogy törvény alatt éltél és [csupán] azért nem vétkeztél. A kegyelem pedig kijelenti, hogy azért ne vétkezz, mert semmi közöd a bűnhöz és halott vagy a számára!Robi ezt is írja és méltónak tartom a terjesztésre:
A bűn semmiképpen nem állítja meg Isten kegyelmét! Ha ez így lenne, akkor a bűn erősebb lenne, mint Jézus, mivel Jézus a kegyelem! Az embereknek nem a bűn alól kell kijönni, hanem a törvény alól, mert a törvény az, ami erőt ad a bűnnek. A kegyelem alól nem az visz el, ha bűnben élsz, hanem ha törvény alatt élsz. A bűn csupán a gyümölcse a törvénynek!Tehát, ahogy Robi is mondja: nem a bűnből kell megtérni, hanem a törvény alól kijönni. A megfelelés alól. A "jó vagyok-e, hogy ezt csinálom, azt nem csinálom?" mentalitás alól. Egy önmagát szeretve érző ember kevésbé lesz hajlamos bűnt elkövetni, mint egy instabil megfeleléskényszeres. Sokszor, amikor "religélizálunk" és a törvény keretei alá próbáljuk az embereket átmenteni a bűn alól, ezt nem értjük. Így szólunk: "Gyere át a kegyelem alól a Jakab-féle hit-cselekedetek törvénybe, hogy ne vétkezz..." De micsoda csavar! "Fa testápoló" Fa testápolóval megkenve...
Hogyan alkalmazzuk a Bibliát?
Szóval ott tartunk, hogy Fa testápoló, de melyik? Ami megtisztít és megnyugtat, vagy amelyik összezúz és bemocskol? Kiolvashatjuk a Bibliából azt is, hogy a hit cselekedetek nélkül halott, mert hát a kegyelem túlhangsúlyozása bűnössé teszi az embereket. És hirdethetjük azt is, hogy ahol sok a bűn, ott sokkal inkább kiárad a kegyelem. Az egyik a kárhoztatás szolgálata, a másik pedig a megigazítás szogálata.
Meg kellene értenünk, hogy a törvény betöltése a szeretet. Mert ha szeretet nincs bennem, mindegy milyen nagy "hit-cselekedeteim" vannak, az egész buzgóságom olyan, mint a kóla lájt: zéró, nulla, "no cukor"! No, értitek már, mi az a "lájtos" kereszténység: ahol nincs szeretet.
Az első törvény ugye a ne-fa volt, a tiltott gyümölccsel, amiről ha ettél, meg kellett halnod. Ismeritek azt a beszélő kígyós sztorit... :) Most már ismerjük a jót és a rosszat. De jó nekünk, ugye? És azóta roskad az emberiség bűnben, szégyenben és Isten elöli rejtőzködésben... A farizeusok is mindenféle lelki terheket raktak a szegény közemberekre, de egy újjal sem érintették azokat, hogy könnyítsenek nekik. Lángoló pallosként elállták a Mennyek országának kapuját, mert másokat nem engedtek be Isten jelenlétébe. De Jézus hozzátette: ők maguk sem mennek be!
A kegyelem viszont az ennek-ellenére-szeretlek-fa. "Isten abban mutatta meg irántunk való szeretetét, hogy Jézus már akkor meghalt értünk, amikor mi még bűnösök voltunk" (Róma 5:8). És azóta fellélegeznek a kegyelemben bízó emberek. Tudjátok, miért kereszten halt meg Jézus? Mert a törvény az egy fa. A kereszt meg egy fa áthúzva!!! Értitek? Vége! Konyec! Elvégeztetett! Nagy levegő, megkönnyebbülhettek!
Az egész Biblia erről a két fáról szól. A jó-rossz=áldás-átok=tedd-netedd fáról és a Jézus=út-igazság-élet fáról. Az ítélet napján is e két fa alapján fognak ítélni: lesznek akik Jézus élet-könyvébe vannak írva (János 5:24 alapján nem mennek ítéletre), és lesznek akik a cselekedetek-könyvébe lesznek írva (hááát, sok sikert...)
A két Fa testápoló összehasonlítása
- Ha a törvényfa a halál, akkor a kegyelemfa az élet.
- Ha Jézus az út, akkor a törvény a tévút.
- Ha Jézus a való igazság, akkor a törvényfa a valótlanság (a kígyó hazudott)
- Ha a törvény a szégyen, akkor a kegyelem a szabad feltárulkozás
- Ha a törvény a kárhoztatás szolgálata, akkor a kegyelem a helyreállítás szolgálata
- Amíg a törvény dicsősége elhalványul az azt hirdető "Mózes" arcán, addig a kegyelem örök dicsősége átkerül Jézus arcáról a mi arcunkra is és elváltozunk képmásává!
- Amíg a törvény követel, addig a kegyelem mindent ajándékoz.
- A törvény a bűn ereje, de ahol kiárad a bűn, ott sokkal inkább kiárad a kegyelem!
- A törvény szent, igaz és jó: felszítja a bennünk levő bűnt, és végül elvezeti a kegyelemhez a kiégett, csalódott és megváltásra szoruló bűnösöket, akik közül a második én vagyok! :))) (a legnagyobb bűnös Pál volt, erre a posztra már nem pályázhatunk)
FELTÉTEL NÉLKÜLI, ÖRÖK, ÖNFELÁLDOZÓ,
BEFOGADÓ, FELEMELŐ, MEGDICSŐÍTŐ, MEGTISZTÍTÓ,
MEGMENTŐ SZERETETRE.
Válaszd az igazit
Mit tegyünk, ha vádolnak minket? Nos, semmit. Amikor Márta vádolta Máriát, hogy ő csak Jézussal van, és nem csinál semmit, akkor nem Mária védekezett, hanem Jézus védte őt meg és nyugtatta le Mártát, hogy igazából csak egyre dologra szükség! Istennel közösségben lenni. Amikor "tehát Márta üzemmódban" vagyunk, emlékezzünk erre és válasszuk a jobb részt, üljünk Jézus lábai elé Őt csodálni és pihenjünk meg. Ha "Mária üzemmódban" vagyunk, csak imádjuk Jézust és hagyjuk, hogy Ő tanítson minket. Majd Ő elintézi a körülöttünk sürgő-forgó embereket, akik azt hánytorgatják fel nekünk: "Te miért nem szánod oda magad annyira, mint mi?"Sose felejtsük el: egykor mi is ilyenek voltunk, de ahogy velünk is megtette egykor, hogy felnyitotta szemünket és hevült szívünk szavai hallatán, úgy bízhatunk benne, hogy egy nap ővelük is megteszi. Mindenesetre mindnyájunknak még kisebbé kell lenniük, egész pontosan nullává, hogy Krisztus növekedhessen és meglátszódjon életükben. A kegyelem által mi ezt már valamennyire felismertük: Isten országa csupa nullákból áll. De hála Istennek, ott van előttünk az 1-es!!! Jézus az, aki a sok nulla elé beállva egy kimondhatatlan nagy értékké teszi az Ő egyházát!
Légyszíves, légy szíves (ne szívtelen)
Szóval, ne dorongoljunk többé a Bibliával. Tegyük le a "Fa testápolót" és élvezzük az igazi Fa testápolót, a kegyelmet, és hagyjuk, hogy Jézus egyszerűen csak megmossa a lábunkat. Mert Ő szolgálni jött, nem uralkodni. Bekötözni, gyógyítani, megmosni, nem elítélni. Meghalni és megmenteni minket, hogy ahol Ő ott van, ott legyünk mi is. Abban a szeretetben, amellyel Ő szeretett minket. Ez a szeretet. És ezért váltam én is képessé, hogy szerethessem a megtört szívűeket és harcoljak értük! Ó, mennyire szeretem Jézust, hogy ilyen jelleme van! Aki a szegényekért harcol! Hogy lehajolt értem, hogy megrepedt nádszál életemet nem összetörte, hanem begyógyította. Hogy míg ezt a cikket is írom, Szentlelkével átjár, átölel, és azt mondja: "Én még mindig szeretlek. Nem tudlak nem szeretni. Szokj hozzá."Ha helyesen értelmezed a Bibliát, nyugodt lesz az életed.
Kapcsolódó cikkek: