"Hogyan olvasod?"

Nagyon élvezetes dolog megnézni a Bibliában, Jézus a különböző hozzáállású emberekkel hogyan bánt. A beteget meggyógyította, az istentiszteletet tetőbontással megzavaró gutaütöttnek kijelentette bűnei bocsánatát, a tolakodót megdícsérte nagy hitéért, a Templomból kórházat csinált, a gyerekeket PR-osokként kezelte, a Bibliában jártas embertől pedig megkérdezte: "Te hogyan olvasod?"

Hogyan olvasod?

Úgy vélem tehát, itt lenne az ideje minden kereszténynek újra elolvasni az evangéliumokat és megfigyelni, mikor kihez beszélt Jézus. Elővehetünk néhány színes kiemelő filcet és színt adhatunk a történeteknek:

• bűnössel hogyan beszél és bánik (pl. samáriai asszony, Zákeus, Máté, stb.)
• beteggel hogyan beszél és bánik
• érdeklődővel hogyan beszél (példázatok, stb.)
• tanítvánnyal hogyan beszél és bánik
• írástudóval (Bibliás, igéket ismerő és mindent jól tudó emberrel) hogyan beszél

 Nagyon meg fogunk lepődni... Házi feladat, jó? :)

Én most arról szeretnék beszélni, hogy az Atya mit mondott az egyházalapítóknak, hogyan kell a Bibliát olvasni. Ne feledjük, nekik még csak a "Törvény és a Próféták" voltak, de azt hiszem az alábbi a történet rávilágít az egészet kitaláló "Szent Írónak" a szándékára...

Az Atya "hegyi beszéde" az egyházalapítókhoz

Emlékeztek arra az esetre, amikor Jézus három egyházalapítóval, Péterrel, Jánossal és Jakabbal felmentek a "megdicsőülés hegyére"? Mózes és Illés megjelentek a hegyen és Jézussal az evangéliumról beszélgettek:

Kik dicsőségben megjelenvén, elbeszélték Jézus halálát, melyet Jeruzsálemben fog beteljesíteni. Pétert pedig és a vele lévőket elnyomta az álom. (Lukács 33:31-32)

Mózes a Törvényt képviseli, míg Illés a Prófétákat. Miért fontos ez? Azért, mert a korabeli zsidók az általunk Ószövetségnek nevezett írásokat "A Törvény és a Próféták"-nak hívták. Az Újszövetségben ez a kifejezés, hogy "A Törvény és a Próféták" tizenegyszer szerepel, és mindig a Szentírásra értették. Ez az eset tehát Mózessel és Illéssel valójában azt árulja el nekünk, hogy "A Törvény és a Próféták" (az Ószövetség)  igazából csak arra mutattak rá, hogy: Jézusnak szenvednie kell, megöletnie és harmadnap feltámadnia.

Amikor befejezték a beszélgetést, Mózes-törvény és Illés-próféta bementek a felhőbe és eltűntek. Egyedül Jézus-kegyelem maradt. Az Atya ekkor megszólalt a mennyből és valami nagyon fontosat jelentett ki az ott levő három tanítványnak: "Ez az én szerelmes fiam, Őt hallgassátok". Tehát Jézus maradt egyedül és eltűnt a "tedd netedd" és eltűnt a "szellemi törvényszerűség" is. Bementek a felhőbe, a bizonyságtevők fellegébe. Megtették kötelességüket és befejezték bizonyságtételüket Jézusról. Az Atya szerint tehát egyedül az maradt, amit Jézus tett a kereszten értünk: "Jeruzsálemben kell meghalnia." Az Atya azt parancsolta az egyház alapítóinak, hogy a "Törvény és a Próféták" tanulmányozása közben is Jézus befejezett munkáját lássuk meg, és ne a konkrét betűt. Pál, a zsidó gyökerekkel rendelkező, de Jézussal már találkozott teológus ugyanerre mutat rá többek közt a Róma 3:21 alatt: "Most pedig törvény nélkül jelent meg (számunkra) az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták." Isten igazsága Jézus. Tehát, nem kell betartanod a törvényt, hogy átvedd Isten igazságát. Erről a Jézusról beszélt az Ószövetség.

Mit jelent Jézust "befogadni"?

Van egy egyfajta érdekes értelmezése János evangéliuma 1:12-nej, Jézus "befogadásának." Vannak, akik azt mondják, hogy "Jézust be kell fogadnod a szívedbe egy döntéssel." (Tudom, Isten rugalmas, elnéző.) Ám az eredeti szót (lambano) a teljes Újszövetség inkább valaminek a használatra történő átvételére, elvitelére, elkapására, elfogadására, üzenet megértésére, és nem annyira személyes szívbe fogadásra. A barát vendégként való befogadására (üdvözlésére) van egy másik görög szó, a dekhomai. Ám János itt nem erről beszél, hanem maga magyarázza meg ugyanabban a versben, mit jelent igazából Jézust befogadni: "Akik pedig befogadták" = "akik hisznek az Isten egyszülött Fiának nevében." A hitre teszi a hangsúlyt János. Tehát igazából nem döntenünk és odaszánnunk kell magunkat Jézusnak, nem életünket odaadnunk. Figyeljük meg: ez mind rólunk szól. Ehelyett hinnünk kell Jézus nevében, sőt, még pontosabban "belegyőződni" és "ráhinni" = rábízni magunkat Jézus nevére, tehát:  "meggyőződéssel rátámaszkodni, beledőlni Jézus nevébe". Látjuk, hogy ez a hittel rátámaszkodás voltaképp Jézus nevének stabilitásáról és megbízhatóságáról szól?

De mit is jelent Jézus neve? "YH a te szabadítód!" A YH héber betűszó azt jelenti: "Kéz, mely kegyelmet oszt" (lásd később). "A kéz, mely kegyelmet oszt, a te megmentőd." Jézus nevében hinni tehát ezt jelenti: Isten kegyelmével nyúlt ki feléd és szabadított meg a bűneidtől. Hiszel és rábízod magad erre a kész tényre. Péter így prédikált erről: "nem adatott más név az ég alatt az embereknek, ami által megmenekülhetnének" (t.i. az ítélettől). Itt egy kizárólagosságot említ. Tehát nem egy odaszánt döntést kell hoznunk Jézus mellett hanem lényegében leginkább elhinnünk és hittel átvennünk, bevennünk azt, amit Ő tett értünk a kereszten és hogy egyedül az számít, amit Ő tett értünk. A kegyelem megértésénél fontos, hogy kizárja a teljesítményt. Ha odaszánásból és döntésből lenne, akkor nem már lehetne kegyelemből (ingyen), mert "le kell raknod az asztalra" a te odaszánásodat és döntésedet. Ezzel szemben a hit nem csinál mást, mint beledől, rábízza magát az "elvégeztetettség" tényére.

Jézust befogadni tehát ezt jelenti:

ISTEN IGAZSÁGÁT
JÉZUS KEGYELMES KEZÉNEK
BEFEJEZETT MUNKÁJÁRA TÁMASZKODVA
VESZED EL ÉS VISZED MAGADDAL SAJÁT HASZNÁLATRA

Nem annyira a bűntől való elfordulás, a bűnbánat, a megtérők imája vagy Jézus "szívünkbe fogadása" üdvözít tehát egy "döntés" által (ezek hasznos segédeszközök lehetnek, de nem ezek a "nevek" üdvözítenek), hanem sokkal inkább az, hogy hittel elfogadod, átveszed, elviszed magaddal örökre azt az üzenetet,  hogy "Jézus halálra adatott bűneimért (értem, istentelenért) és feltámadt az én igazzá tételemért." (Róma 4:25) Azt kell tehát elhinned, hogy ahogy Ádám téged bűnössé tett, ugyanúgy Krisztus vére téged már ártatlanná tett. Ez az evangélium, hogy ártatlanná lettél téve 2000 éve, melyet hittel "fogadsz be". Mert melyik a nagyobb? Ádám bűnesete, vagy Jézus áldozata? A hitre szeretném tenni a hangsúlyt tehát, hogy Ádám bűnesete helyett végre "beledőlsz" Krisztus "megigazítás-esetébe".

Nem mai eset

Kérdezheted most: De hát miért nem ezt hirdetik az evangélizációkon? Miért "keresztény alkalmazásokat" hirdetnek a Bibliából az egyházban? Miért kezelik "Törvényként és Prófétákként" (fizikai és szellemi törvényszerűségek gyűjteményeként) az Istentől ihletett teljes Szentírást, amely Jézusról tesz bizonyságot? Nos, barátom, azt hiszem, ez igazából nem mai probléma. Találd ki, mit csináltak az apostolok, amikor Mózes és Illés az evangéliumról beszélgettek Jézussal? Lehet, hogy most nevetni (vagy sírni) fogsz: "Pétert pedig és a többieket elnyomta az álom." Tehát egyházalapítóink ALUDTAK... :) És ráadásul, hogy tovább tetézzük az eset ironikus voltát, amikor felébredtek, KÉSZÍTENI (tenni) akartak valamit a "Mózes-Illés-Jézus trió" számára... A kegyelem Istene el is utasította (és ma is elutasítja) ezt a cselekedni akarást! A kegyelem kereszthalála és a sátorkészítés cselekedete kölcsönösen kizárják egymást: "Mert ha kegyelemből, akkor nem cselekedetből, mert akkor a kegyelem nem volna többé kegyelem!" (Róma 11:6)

Nos, a helyzet nem sokat változott. A gyülekezetben, amikor a Bibliát: "A Törvényt és a Prófétákat" nem úgy hirdetik, hogy Jézus befejezett művéről beszélnek az Atya parancsa ellenére, akkor voltaképpen ők is ALSZANAK. :) És TENNI is akarnak valamit a Biblia "alkalmazásáért". Úgy vélem, teljesen félreértik a Bibliát.

Ezek után már talán várható a kérdés: MI AZ ÉBREDÉS? A válasz azt hiszem egyértelmű... Minden prédikációból és minden bibliai szövegből és tanulságból Jézus bejezetett művét kell hirdetni, őrá kell mutatni. Ez az ébredés: Elvégeztetett!

Remélem nem bántok meg senkit azzal (hisz nem ez a szándékom), ha emlékeztetem a gyülekezetet Jézus "Szentírás-magyarázati útmutatására". Ő ugyanis ezt mondta: "Ti azért tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; pedig ezek rólam tesznek bizonyságot." (János 5:39). A Biblia Jézusról tesz bizonyságot (nem a mi engedelmességünkről). Az indító történetben a felhő Isten jelenlétét és dicsőségét szimbolizálja. Mózes és Illés a bizonységtevők fellegében, Isten dicsőségében eltűntek. "A Prófétaság Szelleme a Jézusról való bizonyságtétel." (Jelenések 19:10) Isten dicsősége Jézus befejezett keresztje. A kizárólag mefeszített Jézusról tudni akaró Pál azt mondja, ha a Bibliát olvasva Jézust csodálod, és Őbenne tenmagadat, mint az Ő képmását: akkor elváltozol dicsőségről dicsőségre (2Korinthus 3:18). Hadd tűnjenek el tehát Bibliád betűi (A Törvényeid és a Prófétáid) a "bizonyságtevők fellegében" és engedd meg a Szent Szellemnek, hogy Jézust láttassa meg veled a Szentírásban. Így Őbenne, a szabadság tökéletes tükrében meglátod önmagadat, aki az Ő képmására lettél (újjá)teremtve. Így ismered fel, hogy olyan lettél újjászületésedkor, mint amilyen Ő: "Amint ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban." (1János 4:17)

Egy példa zárásképp

Az Örökkévaló Isten héber betű-nevének, a YHWH jelentése is Jézus keresztmunkájáról szól. Isten neve ugyanis nem hinném, hogy Jahveh vagy Jehovah lenne. Ez egy betű-név, mely szándékosan kiejthetlen volt a zsidók körében. Miért? Nos, nekem van egy sejtésem. Mondd ezt ki egyben "jhvh"! Ez egy hangutánzó szó. Egy sebesen zúgó szelet fogsz hallani! Ha betűk mögött levő Szellemet látod, megelevenedsz. A Y=jod betű kezet jelent. A H=hé kegyelmet jelent. A W=váv szöget jelent. A záró H=hé ismét kegyelmet. Isten kiejthetetlen nevének betűit összerakva: Kéz, Kegyelem, Szög, Kegyelem. Ebből kiolvashatjuk, hogy a kéz (ami) kegyelmet (oszt), felszegezte (maga a) kegyelem. Isten örökkévaló neve Jézus evangéliuma!

Még sok mindent lehetne beszélni arról, "Hogyan olvasod?", talán majd egy másik cikkben. Egyelőre hadd zárjam azzal a szerény javaslattal, hogy a Bibliánkból mindig Jézust olvassuk ki (pl. egy parancsnál: Jézus ilyen, ezt tehát a bennem lakó Jézus teszi meg), mert amikor Őt csodáljuk fedetlen arccal, akkor fogunk elváltozni dicsőségről dicsőségre az Ő ábrázatára a Szentszellem által! (2Korinthus 3:18)

Tűnjenek el Bibliád betűi a Jézusról szóló bizonységtétel fellegében és nyugodt lesz az életed.