A régieket ingyen sem említik...

Itt az újév, valami réginek a vége és valami újnak a kezdete. Az az ember, aki Istent tette meg élete irányítójának, felkészülhet arra, hogy Isten mindig valami olyat tervez, amihez képest a múlt labdába se rúghat...

Amikor az ember Moderniába költözik

Vegyünk egy példát, egy gyakorlati megtörtént esetet egy emberrel, akit mindannyian jól ismertek. Az illető nemrég költözött Magyarországról Londonba. Barátunk teljesen el van ámulva nem csak a kulturális különbségeken, az emberek hozzáállásán és a fejlettségen, hanem azon is, hogy bár már két éve azt hajtogatja: „és ez még csak a kezdet”, hogy akkor te jó ég, Isten mit fog ebből kihozni?

Bizony, megvan bennünk a hajlandóság, hogy azt gondoljuk, oly sokat tudunk, holott igazából, ha őszinték vagyunk, Istenhez képest semmit sem tudunk. Barátunk most azon gondolkozik, hogy vissza kéne vonulnia, befognia a száját és halkan csendben tanulni, tanulni és tanulni...

Teljesen máshogy kell gondolkozni

Londonban nem lehet magyarul gondolkozni. Se mentalitásban, se pénzben, se gyógyszerben, se semmiben. Minden, ami magyar volt, mehet a kukába. Lehet, ez nyersen hangzik, de ez az igazság. A nálunk most annyira új fehér metró például itt már ezeréves mindenki által jól ismert dolog. A közlekedési beléptető rendszer is zseniális és jól szervezett. Olyan ételek és italok vannak itt, amikről nem is hallottam. S még a zuhanyzó is gombnyomással működik... Aki járt már Londonban, vagy itt él, tudja miről beszélek, valószínű ő is átment a kultúrsokkon és az időutazáson, amin én most megyek át.

Nem arról van szó, hogy az ember nem szereti hazáját, – mert nagyon szeretem Magyarországot – hanem arról, hogy rádöbben, mennyire el van maradva, mint az ősember és hogy még mi minden van előtte. Képzelhetitek velem együtt, mi nagyokos emberek mi minden fog ránk várni a mennyben, amiről még csak álmodni sem tudtunk. Olyan sokkot fogunk kapni, mikor meglátjuk Isten dicsőségét, hogy minden erő ki fog belőlünk szállni, amikor meglátjuk Istent színről színre és Jézust a maga dicsőségében. És akkor a mennyei országról és az ottani dolgokról nem is beszéltem még.

A régieket ingyen sem említik...

Tetszik az a kifejezés, hogy „ingyen” sem említik (Ézsaiás 65:17). Számomra ez úgy fest, hogy ha az ördög netán odaállna a mennyben elénk (ez csak fikció és vicc, ő már rég a rotyogósban lesz, mikor mi a mennyben), hogy ingyen felajánlja nekünk, hogy visszahoz a földre, vagy csak hogy beszéljen nekünk a földről, azt fogjuk válaszni neki, hogy bocs, de nem kérek belőle többet, annyira összehasonlíthatatlanul jobb itt a mennyben az Úrral.

Ezzel a gondolatmenettel szeretnék kívánni minden kedves Olvasómnak és magamnak is egy Istentől megáldott és folyamatosan előrefelé néző és haladó újévet, melyet nem a láthatókra való figyelésben, hanem az Isten hűségébe vetett bizalomban élünk meg. Ne a magunk értelmére támaszkodjunk, hanem Őrá, mert neki gondja van ránk minden körülmény között. Ezt mondom én, aki folyamatosan tanulok veletek együtt!

Boldog új évet!

Ne a múlton töprengj, hanem Istenben bízz, és nyugodt lesz az életed.