Menü

TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2013. május 26., vasárnap

Hogyan nő bennük a szeretet?

Van valami, amire Isten nem rég nyitotta fel a szememet. Jó dolog Bibliát olvasni, mert olyan dolgokat látunk meg, amikre nem igazán tanítanak minket. Most csak két dolgot nézünk meg arról, hogyan válhatunk még inkább szeretettelibb emberekké önjavítás, erőlködés, pszichológia, és mindenféle más módszer nélkül.


1. Maradjatok Énbennem (Jézusban)

Elevenítsük fel Jézus szőlőtöves példázatát. Azt mondta Jézus önmagáról a János evangéliuma 15-ben, hogy Ő a szőlőtő, mi vagyunk a szőlővesszők, és a mennyei Apukánk a szőlősgazda. Nélküle nem tudunk gyümölcsöt teremni, és aki nem terem gyümölcsöt, azt a szőlősgazda levágja és elégeti. A gyümölcs a szeretet szinonímája a Bibliában. Itt személyes névmás szerepel, tehát nem "ami", hanem "aki" nem terem gyümölcsöt. Nem úgy van tehát, hogy van egy része életünknek, ami még nem terem gyümölcsöt, és akkor azt lemetszi Isten. Hanem bináris a dolog. Vagy termünk gyümölcsöt, vagy nem. Vagy benne maradunk Jézusban, vagy nem. Nincs "félig benne maradás és félig kilógás."

Hmmm, ez így elég meredekül hangzik, de Pál ugyanerről beszélt a galatákhoz, akiket arra csábított a kísértő bizonyos tévtanítók által, hogy vissza akarjanak menni a törvényhez, a jó és rossz tudása fájához (mit szabad és mit nem szabad). Ezáltal az önvizsgálgatás és ön-megigazítás által kiestek a kegyelemből. Nem a bűn által esel ki a kegyelemből, hanem a törvény által. A bűn által beleesel a kegyelembe, hisz ahol sok a bűn, ott még inkább kiárad a kegyelem. A kegyelem az önjavítás által szűnik meg, amikor önmagadtól teszed függévé igaz mivoltodat és nem Krisztus befejezett művétől.

A János 6:56 szerint Jézus azt mondja, akkor maradunk őbenne és ő mibennünk, ha folyamatosan "esszük" az ő testét és isszuk a vérét. Egyesek ebből sajnos liturgiát csináltak és messzire elmentek a lényeg mellett. Szerintük a fizikai kenyeret (ostyát) kell megenned ahhoz, hogy Krisztusban maradj. Holott Jézus a kereszthalálának "evéséről" beszélt. Hogy amikor elbuksz, vajon akkor is Jézus kereszthalála éltet? Hogy nem az vagy, amit elkövettél, hanem az vagy, amit megeszel: Isten ártatlansága!

Amikor tetteidtől és körülményeidtől függetlenül Jézus kereszthalálára nézel és abból élsz, amit ő tett és nem abból amit te, akkor maradsz őbenne és ő tebenned. Az "enni" szó a görögben ezt jelenti: "rágcsálni", "roppantani". Ha ettél már ropit vagy csipszet, akkor ugyanerről van szó. Amilyen élvezettel ropogtatunk, ugyanolyan élvezettel rágcsáljuk a keresztáldozat jelentését. Itt nem fizikai evésről, sokkal inkább értelmünkkel és érzelmünkkel való fogyasztásról van szó. Érzed és látod, hogy jó az Úr? Hogy mennyire szeret?

Testben élni nem azt jelenti, hogy bűnöket követsz el, hanem azt, hogy önmagadban kezdesz bízni és nem abban, amit Jézus tett értünk a kereszten. A testnek cselekedetei vannak, a Szentléleknek viszont gyümölcse. A cselekedet aktivitást jelent, a gyümölcs passzivitást. Amikor aktívan önmagad életét éled, akkor nem hiszel Jézusban, hanem önmagadban hiszel. Ez az egyetlen kísértése van sátánnak, hogy ne Jézusban higgyél, hanem az önjavításban. Jézus ugyanis azt mondja: "elvégeztetett". S amikor nem görcsölsz, nem szégyenkezel, abbagyod a bűneid körül való forgolódást és elhiszed végre, hogy ártatlan vagy, akkor elkezd meglátszani a szeretet: öröm (meg vagy váltva), békesség (nyugalom), türelem (nem a körülményektől függesz), szívesség (Jézus élete benned), jóság (Jézus megbocsátása benned), hit (Jézus hite benned), szelidség (Jézus magabiztossága benned, és nem védekezel), önuralom (Szentlélek vette át a hatalmat). Az ilyenek ellen nincs törvény. Amikor a keresztre nézel, nincs ellened törvény. A vízen jársz, és nem hat rád a gravitáció. Amikor a keresztre nézel, nem a bűneidet látod, hanem a megváltódat. Ez a kereszténység lényege. Én szeretem ezt a szót, hogy kereszténység. Még mindig jobb, mint a bűnénység. Mégis sokan a bűnénység vallásában hisznek, akik magukat kereszténynek vallják. Vedd le a szemedet a bűnről és emeld tekintedet a keresztre, és elkezdesz "magától", erőlködésmentesen szeretni, megbocsátani, stb. Merészen fogalmazva: Jézus lenni. Hiszen "nem te élsz többé, hanem él benned a Krisztus." (Galata 2:20)

Nehogy megpróbáld megjavítani magad!!! Isten őrizzen minket ettől a kísértéstől! Már szent vagy, már meg vagy dicsőítve!


2. Jézus kijelenti Isten nevét neked

A másik módja, hogy szeressünk, ha az a szeretet valósul meg bennünk, amivel Isten szereti Jézust. Azért ez elég komoly. Örök, végtelen, intim ez a szeretet és ez által ők tökéletesen egyek! A jó hír az, hogy ez a szeretet elérhető.

Egy ember utolsó szavai a legfontosabbak. A legkomolyabbak, a legkimértebbek, a legtartalmasabbak. Különösen amikor utolsó imáját halljuk. A legfontosabbakat kérjük Istentől egy búcsúzás során szeretteinkért. Jézus tanítványai előtt elmondott utolsó imádságának legutolsó szavai valószínűleg a legfontosabbak, amiket rájuk bízott:
[Mennyei Édesapám], megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.
János 17:26
Jézus nem csak meghalni jött a földre, hanem megismertetni velünk Isten nevét. Azt állítja, ugyanolyan szeretet lesz bennünk, mint kettejük között van, amint egyre inkább megismerteti velünk Isten nevét!

Istennek sokféle neve (leírása) volt az ószövetségben, pl. örök létező, gondviselőm, gyógyítóm, zászlóm (hadi győzelmem), igaz (ártatlan) mivoltom, megmentőm, stb. De ezek mind-mind csak részletei annak, aki ő maga valójában: Mennyei Édesapánk!!! Ez volt Istennek az a neve, amit soha sehol nem jelentett nekünk ki a Bibliában Jézus előtt. Ezt a nevet jelentette ki nekünk Jézus. Ez a mennyei Édesapád a tékozló fiú apja, aki a moslék mellől koszos és kopott ruhában hazatérő éhező gyerekének (aki nem apja, hanem a gyomra miatt tért haza) olyan lakomát rendezett, hogy még a táncot is messziről lehetett hallani. Isten nem a bűneidet nézi, hanem a hazaérkezésedet várja. Ha elolvasod ezt a történetet, megérted, milyen apa- és istenképet jelentett nekünk ki Jézus:
Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét! (= Számomra már halott vagy.) Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét és elment egy távoli országba. Ott léhűtő életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára disznókat őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a disznók ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be. Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, mert egészségben előkerült - felelte. Erre ő megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért az apja kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. Az mondta neki: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.
Lukács 15:11-32
Ő a mi Istenünk és mennyei Apánk. Ebből a történetből láthatod meg, mennyire szeret. Amilyen az istenképünk, olyan emberek vagyunk. Minél inkább felfogjuk irántunk való szeretetét, annál inkább válunk szeretőkké. Ez nem pszichológia. Ez nem teológia. Ez Isten, a te szerető Mennyei Édesapád!

Jézus áldozata és mennyei Édesapád szeretete elég ahhoz, hogy szeretetteli legyen az életed.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

1 bloggeres hozzászólás: