Kiragadva, félreértve: „Mindenre van erőm a Krisztusban...”

Mostanában többedszerre találtam magamat szembe ezzel a bibliai idézettel: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” Ez a Filippibeliekhez írt levél 4:13-ban olvasható. Általában bátorításul használják az emberek, egyféle önszuggeszcióként, munka- illetve teherbírásuk növelésére. Annak idején, amikor Izrael népe a pusztában aranyborjút imádott, Mózes szétolvasztatta és felitatta a néppel, mert erre is volt ereje. Nos, itt az ideje, hogy egy újabb szent tehenet leöljünk.

Jó, tudom, még mindig tartozom a tizeddel kapcsolatban a Zsidókhoz írt levéllel és Jézus példázataival, sőt, már van is egy cikk vázlatom. De most engedjétek meg, hogy ezzel a munkamániás szent tehénnel is leszámoljak.

Tizenegyes!

Nos, úgy gondolom (így focivébé idején), ez a „tizenegyes” még jól jöhet az ApCsel 17:11-ből:

Ezek [a béreabeli emberek] nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok.

Apostolok cselekedetei 17:11

A béraiak szerették, sőt, szomjazták Isten igéjét, mint ahogy a kopár töredezett föld is teljes készséggel nyeli magába az esővizet. Ha esetleg valami új volt nekik az átutazó igehirdető Pál apostol tanításában, megnézték Isten írott beszédét, az akkori Bibliát, és bizonyítékát keresték, hogy amit hallottak, az megáll-e Isten beszédén is. Nos, ez éppen az ellentéte annak, amit a kígyó művelt az édenben. Ő ezt a kérdést tette fel:

Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?

Mózes 1. könyve 3:1

A kígyó és a béreaiak között az a különbség, hogy míg a kígyó Isten eredeti tanítását kérdőjelezte meg (már a kérdésével is hazudott, Isten ilyet sohasem állított), addig a béreaiak az ember (a prédikátor) tanítását kérdőjelezték meg és vetették össze Isten tanításával!

A tehénölés folyamata nagyon egyszerű. Kell hozzá egy közkézen keringő prédikáció, néhány azt ismételgető és hangsúlyozó testvér, egy kis igazságkereső szent gyanakvás, és egy Biblia a szövegkörnyezet megnézéséhez, ahonnan az igét idézik.

A szent tehén vizsgálata

Nos, ez a közkézen keringő önszuggeszciós „keresztény mém” lesz felülvizsgálva. Nézzük meg a szövegkörnyezetet: Pál mit ír, kiknek írja, hol írja, mikor írja és mit akar ezzel nekünk mondani!

Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem. Mégis jól tettétek, hogy közösséget vállaltatok velem nyomorúságomban.

Filippiekhez írt levél 4:10-14

Ahhoz, hogy picit pontosabban rálássunk a helyzetre, fontos tudnunk, Pál milyen körülmények közt írta meg ezt a levelét. Picit menjünk visszább az elejére (kiemelés tőlem):

Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, mert ismertté lett az egész testőrségben, és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, úgyhogy az Úrban testvéreink többsége fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét.

Filippi 1:12-14

Ebből nekem úgy tűnik, mintha Pál börtönben ülne, de legalábbis fogságban van, bilincsekkel a kezén. Némelyek szerint a római börtönből írhatta kétéves fogsága alatt, mások ezzel az elmélettel vitatkoznak. De ez most nem is lényeg. Hanem amit Pál akar mondani, hogy fogsága és nehéz körülménye ellenére mások is felbátorodtak az evangélium hirdetésére. Elkezték hirdetni, hogy Krisztus kereszten kifolyt vére eltörli bűnödet, és ha segítségül hívod nevét, új emberré leszel és egy fantasztikus kapcsolatba kerülsz az élő Istennel!

Ha most visszatérünk a vizsgált szövegünkhöz, máris feltűnik egy szó: „nyomorúságomban”. És még egy: „nélkülözés/megaláztatás (Károli)”. Vagy: „tudok szűkölködni”. Sőt: „éhezésbe”. Hmmm. Valami itt nekem gyanús. Sejtitek már? Nézzük csak meg az elejét!

Krisztusban van erőm a szent tehén leöléséhez!

Pál megörült, hogy fogságában elkezdtek törődni vele a filippibeli testvérek. De nem a nélkülözés miatt mondja, hogy jajj de jó, hogy végre megmentettetek! Hanem itt elmondja talán a legfontosabb dolgot, mit tanult meg Istentől életében mindenféle helyzetben, amin csak átment (kiemelés tőlem):

Én megtanultam,
hogy körülményeim között
elégedett legyek.

Filippi 4:11

Tehát Pál ismét belőtt egy „tizenegyest”, amikor az elégedettségről beszélt! A 11. versben megelégedésre használt görög szó (autarkész) főnévi megfelelőjét (autarkeia) és igei változatát (arkeó) Timóteushoz írt első levelében használja még (kiemelés tőlem):

Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik.

1Timóteus 6:7-9

Pál egy elégedett ember volt. Ez nem csak úgy jött neki magától, hanem megtanulta. Isten egészen beavatta őt mindenbe:

• a szűkölködésbe/megaláztatásba és a bővölködésbe,
• a jóllakásba és az éhezésbe,
• a bővölködésbe és a nélkülözésbe.

Kérdezheted: oké, ez mind szép és jó, de honnan volt neki ehhez az ereje? Én nehezen viselem a nélkülözést, vagy az éhezést, és ki nem állhatom, ha megaláznak! Vagy hogyan csináljam azt, hogy amikor minden rendben megy, és bővölködöm, akkor se szálljak el magamtól?

Amit Pál eredetileg tanítani akart nekünk

Nos, kedves barátom, telitalálat! Megütötted a főnyereményt! Épp erről beszél Pál (kiemelés tőlem):

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.

Filippi 4:13

Vegyétek észre a „mindenre” szót! Az előző mondatban is használta: Egészen be lett avatva „mindenbe”! Pál itt nem arról beszél, hogy mindenféle munkafeladathoz van ereje, hogy beteljesítse a karrierjét vagy keresztény szolgálatát, és telezsúfolt naptárát utolérve mindenféle elvárásokat teljesítsen, hanem arról, hogy mindenre, amibe be lett avatva, van ereje, hogy megelégedett lehessen azokban. S honnan származik ez az erő a megelégedéséhez? Igen, jól mondod, Krisztusból.

Talán ez sokkal fontosabb és aktuálisabb üzenet, mint a tévesen erre az igére alapzott „keménymunkás kereszténység”, ami egyébként az angol King James Biblia görögből történt félrefordításából ered („Mindent meg tudok tenni Krisztusban”). Talán telibetalált egy barátom a kék f-betűsön, aki szerint „országunk se nem mennyország, se nem pokol, hanem maga a Morgatórium”, avagy mi magyarok szeretünk mindenért morogni. Majd egy másik valaki egy munkahelyi dolgon húzta úgy fel az agyát, hogy betűkészletet nem tűrő karakterek hagyták el billentyűzetét. Lehetünk munkamániások, tettetve, hogy strapabírók vagyunk, s közben remeg körülöttünk a légkör, de úgy vélem, itt valami sokkal nagyobb erőről van szó. Ne feledjük, Pál fogsága az evangélium ügyét szolgálta. Nos, hogyan? Nem, itt most nem a strapabírás a lényeg (nem ellene beszélek, hanem a csak a leölt szent tehén tetemét takarítom el)! Hanem az a megelégedés, ami felkeltette még a római testőrség figyelmét is! Látták, hogy ez a Pál más, mint a többi fogoly, és elkezdtek érdeklődni iránta, és így tudták meg, hogy ő bizony Krisztus miatt viseli a bilincset, és terjedt az evangélium a római felsőbb körökben! S erre felbuzdultak a kinti testvérek is, és elkezdték Jézust hirdetni.

Minden körülményben van erőm elégedett lenni Krisztusban

Pál tehát nem a keresztény profizmusról beszél. Hanem a megelégedettségről. Hogy a nyomorúságon, szenvedésen, éhségen is át lehet menni megelégedéssel, Krisztus ereje által. S erre a világ felfigyel, és kíváncsi lesz, hogy te miért vagy olyan más, mint a többi? Miért nem káromkodsz? Miért nem zúgolódsz? Miért nem hibáztatsz másokat? Miért vagy olyan nyugodt és békés? Hogyhogy még most is hálát tudsz adni? Mondd, mid van neked, amim nekem nincs? És akkor beszélhetsz arról a békességről, ami minden értelmet felülhalad, amit a világ képtelen adni, amit egyedül csak Krisztus, Sálem Királya, a békesség fejedelme képes egyedül megadni.

Természetesen örülj a sikereknek, örülj, ha bővölködsz, de ne erre alapozd a bizonyságtételedet, hanem arra, hogy életed Krisztusban rejtve van, hogy Krisztusban új teremtés vagy, hogy Krisztusban te Isten igaz ártatlansága vagy, és hogy Krisztusban te már most a mennyeiek világába vagy ültetve. Önazonosságod nem cselekedeteidtől függ, és nem is a körülményeidtől! Hanem egyedül a pozíciódtól: attól, aki lettél Krisztusban Isten számára. A többi szükségedről pedig Isten megígérte a Máté 6:33-ban, hogy ha az Istentől jövő megigazításoddal foglalkozol és az ő országával, akkor azok is megadatnak neked. Add át életed irányítását Neki. De most már tényleg!

Törődj Krisztusban kapott helyzeteddel, és nyugodt lesz az életed.