Megérkezik. Izzik a szeme, ahogy körülnéz és látja, mit műveltek azok, akiket azért teremtett, hogy őt magasztalják és bemutassák minden nemzetnek. Látja, amint szeretetét, megbocsátását és gyógyítását pénzért árulják. Látja a rászorulókat, a szomjúhozókat, akiket kirekesztettek Apja jelenlétéből. Dühöng. Belül. Mert szeret. Elég volt, ez így nem mehet tovább, ami sok, az sok, ennek vége! Ostort csinál. Borít. Kiált. „Vigyétek ezeket innen!” Feldönt. Szétszór. Izzik. Lángol. Gyűlöl. Szeret.
Megkérdőjelezik. „Ki vagy te?” A megváltással válaszol. „Romboljátok le ezt a templomot – teste templomára utalva – és én három nap alatt felépítem.”
Meghal. Feltámad. Beköltözik Péterbe. Bemegy a gyülekezetbe. Látja Simont, a mágust, aki adja-veszi a Szentlelket. „Vesszen el a pénzed veled együtt!” – lángol tovább, ugyanazzal az izzó, a megváltást ingyenessé tevő szenvedéllyel.
Ezerötszáz évvel később egy szerzetes olvassa a Bibliát. Megtér. Jézus őbelé is beléköltözik. Lángol. Izzik. Szeret. Gyűlöl. „Már megint pénzzé tettétek a velem való kapcsolatot! És egy förtelmes rendszerré az életet!” 95 tétel.
 |
| Teher, amit Isten sosem akart ránk tenni |
Párszáz év. Könyvesboltok, kegytárgyak, fali áldások, igés-poharak. Újabb és újabb eladható bibliafordítások. Dicsőítő zeneipar, cédék és mp3-eladások. Tizedszedés és rendszerfüggővé tevés. Koncertek és méregdrága konferenciák. Sztárok. Bulik. Langyosság. Büszkeség. Világiasság. Undorodik, hányinger. Azt játsszák, hogy minden őróla szól, közben ő odakint van és zörget.
Közben csendben egy népet formál magának. Egy népet, ahol az újbor nincs régi tömlőkbe és megkövesedett rendszerekbe töltve. Akiknek a szíve a mennyország a számára. Igen. Egy nép, mely felismerte, hogy azért lettünk megteremtve, hogy a világ ábrándjai helyett megértsük: számunkra ő a menny. Számára pedig a mi szívünk trónja a menny. Egy szent nép, egy szeretetből engedelmeskedő nép. Egy nép, amely őt önmagáért szereti. Egy nép, amely azt kérdezi: „Itt vagyok, Uram, mi a Te akaratod? Mik a Te vágyaid? Mi az amit szeretsz és mi az, ami fáj Neked?” Isten igazi háza, igazi temploma, igazi családja. Ahol ő ujjong, mert önmaga lehet. Ahol nem farigcsálnak belőle bálványokat és hamis isteneket. Ahol nem mondják meg neki, hogy mit tehet és mit nem.
Ahol ő lehet Isten. Minden mindenben. Akik VALÓBAN átadták neki a szívüket. Nem mert kell. Hanem mert megértették, amit ő tett értünk, hogy méltó rá, mert szeret és jogosan illeti őt egész életünk. Akik többé nem önmaguknak élnek, hanem Krisztus él bennük, a világ keresztre lett feszítve számukra és ők a világnak.
A rablóbarlangban vagy még? Szíved tele van kacatokkal és méreggel, utánzatokkal és vallással, mely e világhoz köt, rablóvá tesz és megrabol, ahogy viaskodik Isten szeretetével benned? Hagyd a rendszert. Hagyd a vallást. Hagyd a világot. Tagadd meg magadat! És engedj át mindent Krisztusnak. „Menjetek ki belőle, én népem!”
Szíved legyen Isten palotája, és engedd meg neki, hogy tróntermét kincseivel bútorozza be, és hogy örömmel otthon érezze magát nálad. Mert tudd: azért lettél teremtve, hogy számára te légy a mennyország.
14 Egy hang ezt mondja: Töltsétek, töltsétek föl, készítsétek az utat, népem útjából vegyetek el minden buktatót! 15 Mert így szól a magasságos és felséges, aki örökké él, és akinek szent a neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét. 16 Mert nem örökké perelek, és nem haragszom mindvégig, hiszen elepedne előttem a lélek és az élők, akiket alkottam. 17 Mert a telhetetlenség vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtőztem és megharagudtam. Ő pedig elfordult tőlem, és a saját szíve útján járt. 18 Láttam útjait, és meggyógyítom őt. Vezetem, és vigasztalást nyújtok neki és gyászolóinak. 19 Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét. Békesség, békesség a távol- és közellévőknek! Így szól az ÚR: Meggyógyítom őt! 20 De a hitetlenek olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem bír megnyugodni, és amelynek hullámai iszapot és sarat hánynak ki. 21 Nincs békesség az istenteleneknek, mondja az én Istenem.
Ézsaiás 57:14-21
Fedezd fel Isten örömét, ahogy palotájává teheti szívedet, és nyugodt lesz az életed.
Kapcsolódó cikkek: