Menü

TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2015. szeptember 24., csütörtök

Az életeddel támaszd alá az üzenetet?

Van egy elterjedt mondás, miszerint: „Minden nap hirdesd az evangéliumot, és ha kell, használj szavakat”. Talán Assziszi Ferenchez kötik eredetét. Egy ehhez hasonló másik mondás úgy szól, hogy éld meg a hitedet, és úgy prédikálj az életeddel. Nos, ezek szépek és jók, de azért vessük górcső alá őket.

A világ nagyon érdekesen működik. Fő hajtóereje a szégyen, a megfeleléskényszer és az ítélkezés (a lelkiismeret enyhítésére). Minden erről szól. A haverok, a bulik, a karrier, de még a tolerancia hangoztatása is. Hogy gáz vagyok, de kifelé igyekszem. Nálad jobb vagyok, de te nem ítélhetsz el. Jót legtöbbször azért teszünk, hogy „látva lássanak”, vagy legalábbis enyhítsek azon a látszaton magammal szemben, hogy rossz vagyok. Lelkiismeret-kiegyenlítésről van szó, kompenzációról.

Ezért vetítik rá ezt a kereszténységre is: tökéletesnek kell lenned, ha nekem prédikálni akarsz. Mert tudják, hogy rosszak, de nem akarnak hallani felőle. És előbb-utóbb előjön a van rajta sapka, nincs rajta sapka effektus. Tök mindegy, csak ne hirdesd Jézust.

Az evangéliumokban és az Apostolok Cselekedeteiben a téma nagyon egyszerű. Mászkálnak, hirdetik az evangéliumot, és üldözik őket. Olykor leginkább akkor, amikor a legjobb dolgokat tették. „Üldözni fognak titeket az én nevemért” – ígéri nekünk Jézus.

Az a baj ezzel a „Meg kell élned az üzenetet” szöveggel, hogy nem Isten, hanem a világ fent leírt „üzemmódja” szerint gondolkozik. Ebben az a ravaszság, hogy megint csak törvény alá viszi az embert: „Meg kell neked felelned!” Pedig épp ellenkezőleg, a kereszténység nem arról szól, hogy az életemmel támasztom alá, hanem a halálommal:
Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve (halál): többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.
Galata 2:20
Sokan próbálnak jó keresztények lenni és magukat betenni a „megfeleléskényszer” bálványának való engedelmességbe, imádatába. Ha össze akarnám foglalni, miről is szól Jézus követése, akkor kb. ezt mondanám:

Jézus követése egy haláltusa, mely a bizalom (Isten irányíthat mindent) és a bizalmatlanság (én akarom a dolgokat kézben tartani) között zajlik.

A kereszténység nem arról szól, hogy jógyerek vagyok, mindenkinek meg akarok felelni és tökéletesen kell viselkednem. Egész pontosan ennek az ellenkezője:
Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.
Galata 6:14 
Látjátok? Keresztre vagyok feszítve! A kereszten mit tudunk kézben tartani? Semmit. A szögek tartanak minket tehetetlenségben. Isten keresztjén. Az Ő teljes akaratában. Jézus sem jött le onnan, nem „szállt le a keresztről”, nem vette vissza az irányítást. Épp azzal győzött, és váltott meg minket, hogy „Atyám, a Te kezedbe teszem az én lelkemet.” Nem pedig azzal, hogy mindenkinek meg akart felelni, és kezében tartani az irányítást. Ha valami, amit meg kellene „élnünk”, akkor az ez a „halál önmagunk dolgai kézben tartásának.”

Épp ez az, a „halál önmagamnak”, aminek a tanítása hiányzik a mai kereszténységből. Mert nem rólam szól, mit csinálok és mit nem, hanem arról, hogy Jézus az életem. Nem a része, hanem maga az életem. „Neki növekednie kell, nekem pedig alább szállanom.”

A célom ezzel, hogy kiverjem az emberek fejéből Sátán kárhoztatását, hogy „Még nem vagyok elég alkalmas, hogy hirdessem Krisztust, előbb meg kell élnem.” Ssenki se tudja megélni, ha csak a Szentlélek nem segít neki. Mikor érkezik el az a pillanat, hogy most már jó vagyok, most már hirdethetem? Nos, barátom, a megfeleléskényszer ezt sosem fogjuk elérni.

De nem is kell. Az üzenet önmagában erős, hathatós, Istennek ereje:

Hányszor olvastál úgy könyvet, hogy a szerzőjét nem ismerted, az életét sem, talán nem is egy korban éltek, de mégis a könyve megfogott? A tartalom hatott rád!

Hányszor volt, hogy hallgattál valamilyen zenét, a szerzőjét és a zenészeket sem ismered személyesen, de a zene megfogott? A tartalom hatott rád!

Hányszor volt, hogy néztél egy festményt, az alkotóját nem ismerted, de lenyűgözött a látvány? A tartalom hatott rád!

Az evangélium tartalma az, hogy „Jézus meghalt a bűneinkért, eltemették, harmadnap feltámadt.” (1Korintus 15:3) Ezt én nem tudom megélni, nem tudok meghalni a te bűneidért, és nem tudok feltámadni. De ez az üzenet a lényeg, ez Isten ereje ahhoz, hogy téged megmentsen az ítélettől. A személyem fontos, hogy ne riasszak el senkit, de néha talán még az se – az üzenet önmagában erős. A hit hallásból van, a hallás pedig Istennek a Messiásról szóló beszéde által. „Mi így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké”, mondja Pál apostol.

Az üzenethez számunkra csupán egy dolgot kell „megélnünk” – a halálunkat. De hogyan tagadhatom meg magam? Hogyan halhatok meg magamnak, módszereimnek, terveimnek, ötleteimnek, stb? Hogyan követhetem Jézust?
Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Szellememmel!
Zakariás 4:6
Térjünk meg tehát, elég volt abból, hogy kétfelé sántikálunk, hogy Jézus az életünknek csak a része. Ez nem igaz. Jézus maga az életünk, a halálunk és mindenünk.

Bár fájdalmas a kereszt, de amikor kiengedjük az irányítást, nyugodt lesz az életünk.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

0 bloggeres hozzászólás:

Megjegyzés küldése