Hogyan tartsuk meg a szombatot? (Chip Brogden)

Az alábbi cikk Chip Brogden amerikai keresztény író, blogger és felolvasó tollából származik – aki azt írja bemutatkozásában, hogy egykor maga is részese volt a gyülekezeti rendszernek pásztorként, tanítóként és dicsőítés-vezetőként. Ám egy nap Jézus „tönkretette” az életét egy mélyreható kinyilatkoztatás során. Bár „karrierjének” vége szakadt, egy lenyűgöző utazás vette kezdetét Krisztus mély megismerésébe, „a táboron kívül”.

Hogyan tartsuk meg a szombatot?

Az Emberfia ura a szombatnak.

Máté 12:8

A szombat (és minden egyéb dolog az Ószövetségben) egy, a Messiásban való szellemi beteljesülésre mutat. Jézust nem köti semmilyen, rendtartás vagy hagyomány, ami úgy szól: „Tedd…” vagy „Ne tedd…”. Ő Ura a szombatnak, a szombat viszont nem uralkodik Rajta.

Mi, akik Krisztusban vagyunk, megtartjuk a szombatot, csakhogy a szombat számunkra nem a hét egy napja. Pláne nem egy olyan nap, amelyen vallásos istentiszteleteken vegyünk részt. Nincs semmi köze a naptárhoz. Ha meg akarjuk tartani a szombatot, akkor csak benne kell maradnunk Krisztusban, ott időzni Őbenne és Benne „laknunk”, ahogy a szőlővessző is rajta marad, ott időzik és rajta lakik a Szőlőtőn. Mert a vessző ott nyugszik a Szőlőtőn. Nem erőlködik vagy aggódik vagy hajtja magát megfeszülésig, hogy gyümölcsöt teremjen. Ehelyett csak egységben él a Szőlőtővel, és ilyen értelemben nyugalomban van. A Szőlőtőből nyert Életben bízik a termést illetően. Ez elve a szombati nyugalomnak.

Ezt a nyugalmat figyelhetjük meg Krisztusnál is. Azt gondolnád, hogy mint az Isten Fiának, Neki megvolt az előjoga és szabadsága, hogy azt mondjon és tegyen, ami csak tetszik Neki. De Ő egyenesen kijelentette: „Önmagamtól nem teszek semmit. Az Atya bennem lakozva viszi végbe az ő cselekedeteit.” Barátom, ez a nyugalom. Ő az Ura a szombatnak. Jézus mesteri módon hajtotta végre a szombat megtartását. Mit jelent ez? Azt, hogy „Önmagamtól semmit sem teszek. Az én tanításom nem az enyém, hanem Azé, aki elküldött engem. Semmit sem teszek, csak amit az Atyámtól látom, hogy teszi, és semmit sem szólok, csak amit hallok az Atyától.” Ez rendkívüli. De épp ezt jelenti az, hogy megnyugszunk az Úrban.

A mi Krisztussal való kapcsolatunknak pontosan ugyanolyannak kell lennie, mint Krisztus kapcsolata az Atyával. Semmit sem teszek Krisztus nélkül. Semmit sem szólok Krisztus nélkül. Semmit sem teszek vagy szólok a saját erőmből, hanem az Úr Jézus Krisztus életében bízok, hogy elvégzi bennem és általam azt, amire én képtelen vagyok.

Vagy, ha úgy jobban tetszik, ez az a hely, amit Pál a Galata 2:20 igében ír le: „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Nem én, hanem Krisztus. Ez a keresztény élet titka. Akár mondhatnám azt is, hogy ez a „Nem én, hanem Krisztus” elv a normális keresztény élet. Ennek így kellene lennie, már egész az elejétől fogva.

Emlékezzünk, hogy Ádám életének első napja, miután meg lett teremtve, a nyugalom napja volt. Namost, a keresztény élet ugyanígy kezdődik. Ha valaki Krisztusban van, a Biblia szerint új teremtés az. Újonnan születtél, fentről. Az első lecke pedig amit a Krisztusban való szellemi életben megtanulsz, az nem a „tenni”, hanem a „lenni”, nem munkálkodás, hanem megnyugvás.

Milyen kiábrándító, hogy a szajha-egyház – a vallásos rendszer – nem tanít meg minket arra, hogyan menjünk be a nyugalomba. Hanem azonnal munkálkodásba akar állítani. Ezáltal pedig kiégünk, ahogy próbálunk szentek lenni, próbálunk jobban olyanok lenni mint Krisztus, próbálunk embereknek megfelelni – a pásztornak, a véneknek, a gyülekezeti tagoknak. És néha úgy érezzük, hogy sosem tudunk eleget tenni. Nem tudunk eleget adakozni, eleget önkénteskedni, elég alkalmon résztvenni. És ó, az a bűntudat, valahányszor nemet mondunk vagy valahányszer úgy érezzük, amit teszünk, még nem elég!

Krisztusban való első napunk a nyugalom napja. De ne ragadjunk le a naptárnál. Ez az első „nap” Krisztusban eltarthat akár hetekig vagy évekig is. A szombatnak a szellemi alapelvéről beszélünk most, nem pedig egy huszonnégyórás periódusról. Ez egy olyan dolog, amit életünk hátralevő részében tanulunk és megélünk. Milyen szerencsétlen, hogy az emberek nem a Krisztusban való megnyugvással kezdenek. Megtérnek, majd elkezdenek a vallásnak dolgozni, és inkább olyanok, mint az egyiptomi rabszolga, ahelyett, hogy a tejjel és mézzel folyó földön élő zsidóhoz hasonlítanának. Majd, sok év rabszolgaság után intézményesednek és azt gondolják, hogy ez a módja annak, ahogyan egy keresztény életnek lennie kell.

Nos, sok ember számára ez a módja, de ennek nem így kell lennie. Első napunk Krisztusban a nyugalom napja. A cselekedetek majd jönnek. De első napunk, mint új teremtésnek Krisztusban: a nyugalom napja. Addig tart ez a nyugalom napja, amíg megtanuljuk, mit jelent Krisztusban maradni, és lakozni, és megnyugodni az Ő befejezett munkájában. Ez minden más dolog alapja. Ha az „időszak” szó jobban segít megértened ezt, mint a „nap”, akkor gondolkozz egy szombati időszakban. De az első lecke az az, hogy hogyan nyugodjunk meg. Ez a szombat alapelve.

Remélem elkezdted meglátni milyen messzire fog ez vezetni, és még annál is tovább. Ebből a szemszögből meglátod, milyen ostobaság is azon tajtékozni a szombat vagy a vasárnap felett, a Sabbat vagy az Úrnapja fölött, hogy mit szabad tennünk és mit nem. Ezek gyermeteg vitatkozások. Legyünk érettek. Tegyük félre a gyermeki dolgokat, és váljunk a szellemi bölcsesség és tisztánlátás embereivé. Istent a szellemi állapotunk és eredményünk érdekli, és hogy ezt elérje, mélyen bele fog nyúlni a szívünkbe, hogy dolgozzon rajta. Ez az Új Szövetség alapja.


Gyere be Isten szombati nyugalmába és nyugodt lesz az életed.

A cikk eredeti nyelven itt olvasható.