Menü

TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

Helyesen

Mit hirdetek és mit utasítok el? Avagy, mik alapján szűrök és mik alapján helyeslek valamit? Fontosnak vélem a Biblia naponkénti tanulmányozását (nem csak olvasását, hanem a mélyebb szövegelemzést is), az emberi tanok (felül)vizsgálatát, hogy megállnak-e a Biblián vagy sem. Felelősséget vállalok Isten előtt, hogy igyekszem helyesen fejtegetni Isten Igéjét, vagyis a legrövidebb utat megtalálni az igazság Istenéhez az Ő írott szava alapján. Bibliai alapelveim:
  • Ezek [a béreai tanítványok] nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok. ApCsel 17:11
  • Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. 2Timóteus 2:15

A teljes 66 könyvből álló Szentírás értelmezése
Nem árulok zsákbamacskát, írásértelmezésem megbotránkoztatóan együgyű:

Jézus halála előtt (JHE)=ószövetség.
Jézus halála után (JHU)=újszövetség.

Néhány aspektus, kameraállás pl.:
  • JHE: törvény (áldás-átok, teljesítmény)
    JHU: kegyelem (élet, bizalom, igaz mivolt Isten előtt)  
  • JHE: ha ti, akkor Én
    JHU: mivel Én, ezért ti
  • JHE: hullámvasút, Isten-ember közti instabil kapcsolat (ld. a Bibliában a zsidó történelem könyveit: Bír-Sám-Kir-Krón-Neh-Mal)
    JHU: kőszikla, stabil kapcsolat Istennel (elvégeztetett)

Kétféle, egymást kizáró szövetség Istennel
A szövetségek Isten szemszögéből nézve örök érvényűek, mindkettő öröktől fogva létezik, de fontos, hogy meghatározását tekintve a Bibliában nem a nyomdai felosztás szerinti helyénél kezdődik el az újszövetség! Az ószövetség kora véget ér a keresztnél, onnantól az újszövetség leírása kezdődik. Az Istennel való viszonyt nézve az ószövetség törvénye mindenkit halálra ítél, aki csak egyet is vét ellene. Ezzel szemben az újszövetség kegyelme minden abban élőt megment. Nincs olyan, hogy félig törvény és félig kegyelem alatti szövetség Istennel. Egy ember egyszerre csak az egyik szövetségben lehet Istennel, de valamelyikben mindenképp benne van. Ezt alátámasztja, hogy már az ószövetség idején is voltak, akik Isten megmentő kegyelmébe vetett hittel fordultak hozzá; valamit, hogy az újszövetség idején is voltak, akik hit helyett inkább ragaszkodtak a törvények betartásához. A kegyelemből ki lehet esni a törvény betartásához való visszatérés által (Galata 5:4), a törvényből pedig át lehet jönni a kegyelembe a Jézus halálába és feltámadásába vetett bizalom által (János 6:28-29 és 1Korintus 15:1-11).


Jézus beszédeinek értelmezése
Felvetődik egy kérdés, hogy magának Jézusnak a beszédei hová tartoznak? Mi vonatkozik rám? Minden? Vagy nem minden? Ha nem minden, akkor miért? Ha minden, akkor az is miért? Az alapelvem egyszerű: azt kell megnézni a szövegkörnyezetből mindig, hogy kikhez beszélt Jézus: érdeklődőkhöz, beszédeit komolyan vevőkhöz, vagy az Őt elutasító látszatemberekhez?

1. Apostoloknak (odaszánt tanítványainak) mondta
Voltak emberek, akik komolyan kezdték venni Jézus tanításait és elkezdték őt követni. Jézusnak a külön csak a számukra elhangzott tanításairól ezt mondom: feltámadása után(!) Jézus azt mondta nekik (Máté 28:19): "tegyetek tanítvánnyá minden népeket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek." Tehát, amiket közvetlen nekik parancsolt, a Jézust komolyan követni akarók
  • tartsák meg ezeket, mint Jézus parancsolatait.  
(Hitlépésekről, kijönni a komfort zónából, nem szégyellni Jézust e gonosz és parázna nemzedék előtt, egymás szeretetéről van szó ezekben, stb.)

2. Tágasabb értelemben vett (nem odaszánt, de érdeklődő) tanítványainak mondta
Jézus körül mindig voltak érdeklődők, bámészkodók, tömegek. Az Istent keresők számára szóló tanításokban Jézus célja többnyire az volt, hogy rávilágítson a kereső embereknek
  • ezek betartásának lehetetlen voltára, hogy
  • eljussanak saját erejük és "jóságuk" határára, és végül
  • felkiáltsanak kegyelemért
Ezen tanítások az ember bukott és önmagában erőtlen voltáról szólnak, melyek véghezvitele embereknek lehetetlen, de Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges. Jézus természetesen mindet betöltötte.

(Pl. ilyen tanítások a hegyi beszéd, a "légy tökéletes" végűek, a gazdag ifjú, stb.)

3. Farizeusoknak (külsőségekben vallásosoknak) mondta
A farizeusok olyan csoport voltak, akik Isten törvényét látszólag hirdették és rá is terhelték az emberekre, de ők maguk nem a hozzáállást nézték, hanem a teljesítményt. Külsőleg legyen rendben, belül mindegy, milyen az ember szíve. Jézus véleménye a farizeusok látszólag erkölcsös életéről odaszánt tanítványai számára ez volt: "mindenek előtt óvakodjatok a farizeusok kovászától, ami a képmutatás" (Lukács 12:1). Fontos a prioritás, a fontosság: mindenek előtt, elsősoron.

Odaszánt vagy kereső tanítványként első feladatunk óvni a szívünket mindentől, ami képmutatás. A farizeusok törvény alatt voltak (JHE, saját cselekedetek, Istennel való elavult, régi szövetség, áldás-átok), tehát ezek a tanítások bizonnyal nem alkalmazhatóak szó szerint egy Jézus halála utáni (JHU) emberre. farizeusokat szembesítő tanítások tehát kb. arról szólnak a keresők és a Jézust komolyan követni akaró tanítványok számára, hogy
  • mit kerüljünk el, mitől óvajadjunk, s nem feltétlen arról, mit tartsunk meg
  • milyen attitűdöt kerüljünk el.  
(Pl: kerülni a gazdagságban bízást, a tized-féle "én megtettem, áldj meg" hozzáállás helyett inkább a "másoknak mi lesz ebből hasznukra" jellegű irgalmas hozzáállásra kell törekednünk, stb.)


Átlátni a teljes Szentírást
Pál apostol ifjú bibliatanító tanítványának, Timóteusnak kb. ezt mondja:
A teljes írás Istentől ihletett és az a célja, hogy általa minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített legyen az Isten embere. Ez okból kifolyólag alkalmas és hasznos
  • a tanításra,
  • a feddésre,
  • a megjobbításra és
  • az igazságban való nevelésre.  2Timóteus 3:16-17
 Ahoz, hogy hasznos legyen és hogy helyesen fejtegessük az Írást, tudnunk kell a korszakokat, és hogy kiknek szólt.

1. mi az, ami még az Ószövetség alatt játszódik(JHE),
2. mi az, ami már Újszövetség (JHU),
3. mi az, ami apostoli tanítás (a keresztre feszítés előtti jézusi időszakból rám parancsként vonatkozik),
4. mi az, ami Jézusnál az emberi lehetetlenségre mutat,
5. és mi az, ami Jézusnál az elkerülendő negatív farizeusi hozzáállásról szól.


Isten előtt kipróbált emberként megállni
  • Jézus keresztje miatt tartom be Jézus tanítványi parancsolatait, "mert Ő előbb szeretett" (1János 4:19). Ennek semmi köze az eleve elrendeléshez, hogy Ő mindent elvégzett és én hátradőlök. De a büntetéstől való félelemhez sincs semmi köze. Egyszerűen a szeretet és a hála motivál.
  • Jézus szeretete miatt igyekszem fejtegetni helyesen Isten teljes Írását, és béreai módon igyekszem nemesebb lelkű lenni a tesszalonikaiaknál, hogy megvizsgáljam a (P)ál apostolokat, csakugyan bibliai a tanításuk-e vagy sem.
  • Jézus követése miatt hirdetem a szegényeknek az örömhírt, szabadulást a foglyoknak, a vakuk szemeinek megnyílását, a sebzett szívűek bekötözését, és az Úr kegyelme esztendejét (amire a vallásosok le akarták taszítani Jézust, mert hinni nem akarásukról beszélt!) (Ézsaiás 61=Lukács 4)
  • Jézus kegyelme miatt akarom levenni az emberekről azokat az elhordozhatatlan terheket, amiket a júdaizálók tettek rájuk az Apcsel 15 után jogtalanul, amiket ők kisujjal sem érintenek

A kegyelemről és az ember felelősségéről
  • Isten feltétel nélkül szeret Jézus halála miatt és nem tudunk tenni azért, hogy jobban szeressen. E szeretetnek nem az érdemeinkhez van köze, hanem az értékességünkhöz. Azért szeret, mert értékesek vagyunk, nem azért, mert megérdemeljük. Ezt az érdemtelen értékességet mutatta be Isten a kereszten, amikor saját legdrágábbját, a Fiát adta értünk bűnösökért, mert annyira szeretett minket (János 3:16). 
  • Kétféle ember létezik (Lukács 18:9): 
    • aki elfogadja érdemtelen értékességét Jézusra tekintve és
    • aki saját érdemeiben bízik.
    Mindkettőt szereti Isten, de mivel maga az ember szabja meg a szeretet feltételét, Isten "alkalmazkodik" ehhez, és "úgy" szereti az embert, ahogy amaz óhajtja. Aki Jézust választja, feltétel nélkül a mennybe kerül (neve felkerül az élet könyvébe). Aki pedig érdemeire tekintve kéri Isten szeretetét (az illető érdemei alapján Isten mércéje, a törvény szerint halált érdemel), számára Isten szeretetének jele éppen az, hogy azt kapja, amit kért: amit megérdemelt (a tűz tavát). (Bővebben)
  • Nincs ugyanakkor semmi sem, ami elválaszthatná Istentől azokat, akik Jézus befejezett művére bízták az Istennel való stabil kapcsolatukat. (Róma 8:38-39)
  • Van felelőssége a megmenekült hívőnek mennyei pozícióját tekintve. Nem hiszek a laza, hátradőlős "kettős eleve elrendelésben", hanem az Írás helyes fejtegetésében, és amit hitből teszek, az mint mennyei dicsőség számíttatik majd be, mint jó és hű szolgának. Amit pedig elrontok, az Jézus szemében ugyan megég, de én magam ettől függetlenül bejutok a mennybe. (1Korintus 3:11)

facebookos hozzászólás:

0 bloggeres hozzászólás:

Megjegyzés küldése