Menü

TIPP: A cikkek alatt rákattinthatsz a kapcsolódó cikkekre is.

2012. július 17., kedd

A "csak"-ok

Vannak olyan pillanatok az életedben, hogy nem is tudatosan, de példát mutatsz másoknak. Amikor úgy adja a helyzet, hogy valami miatt nem te vagy a főszerepben, viszont egyszerűen csak segítesz valakit a céljában. És a kívülállók erre azt mondják: "Micsoda alázatos ember!" Te meg vakarod a fejed, mert hát ugye, ahogy mondani szokás: "nem direkt volt." Amikor "ártatlanul" vagy ártatlan: ez a kegyelem...


A festményen "csak" a háttér

Amikor a kegyelem tud működni életünkben, akkor egyszerűen "csak" olyanok vagyunk, mint Jézus: "ártatlanul", "csak" úgy szolgálunk mások felé, akik felépülnek mellettünk. Úgy, hogy agyunkon át se ment a szolgálat gondolata. Semmi hátsó szándék, dicsőségvágy... Tehát az igazi kegyelem gyümölcse az, hogy te és én is egyszer "csak" olyan "háttéremberekké" válunk, mint amilyen pl. a Szentszellem vagy épp az angyalok. Ők se magukra hívják fel a figyelmet, hanem mindig Jézusra.

Nekem nagyon tetszik Isten Országának elve: "csak háttérben maradok, hogy a másik előtérbe juthasson." Mint egy festményben: A háttér kiemeli a lényeget. És ami ebben a legszebb, amikor mindez automatikusan megy: nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb. Miért? Mert Isten a festőművész!


"Csak" mint egy angyal...

Elgondolkoztam pl. hogy az angyalok sokkal engedelmesebbek mint mi, ők látják Isten arcát, meg minden, szóval emberileg azt mondhatnánk, milyen hatalmas teremtmények. S mégis, a Zsidókhoz írt levél szerzőjes szerint ők "csak" szolgák az üdvösséget öröklők számára (Zsidók 1:14). Kicsit megütött Isten országának ez a fajta alázat-stílusa.

Hogy Isten Országában a lények szeretnek "csak"-ok lenni. "Csak" hátul ülni és segíteni. "Csak" szolgálni a másik felé úgy, hogy nem is veszi észre. "Csak" tenni a dolgokat, és a dicsőséget mindig átpasszolni Istennek. "Csak" élvezni a "haszontalan szolgaság" örömét (Lukács 17:10), ahogy mások előrébb jutnak. No nem mintha haszontalan szolga lennél. Hanem abből a kiváltságodból fakadóan szolgálni, hogy Jézusban te is Isten egyik fia lettél. Mintha ez lenne Isten méltósága, hogy Ő nagy és mester létére "csak" szolgál és lábat mos... valami eszméletlen ez a kegyelem.


"Csak" egy gályarab

A célunk tehát (nekem is elősorban) sose az igazsággal való pöfögésünk legyen, hogy mi jobban tudjuk, hanem a másik ember Célba való eljuttatása. Pál is azt mondta: szolgátok (hüperetészetek) vagyok, ami a római gályákon az "alulevezőst" jelentette:
"Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait" (1Korinthus 4:1). A szolga az eredetiben a hüperetész, a gályarab. Mintha Isten titka "csak" ez az alulevezés lenne, és Pálék ezzel sáfárkodnak, ezt mutatják be gyakrolatiasan. Az alulevezősnek ugyanis egyetlen feladata volt: a felül utazók eljuttatása A-ból B-be.

Képzeljünk csak el egy beképzelt és tudálékos gályarabot, hogy evezés helyett felfelé kiabál az utasoknak, hogy kerüljetek A-ból B-be! Há noooormális, Margit?!! Isten országában a nagyok vannak alul, a hüperetészek, akik szolgálata gyümölcseként a fentiek kegyelemből és erőfeszítés nélkül eljutnak A-ból B-be. Tehát ha nagy akarok lenni, akkor nekem is az a feladatom, hogy akikkel beszélgetek, eljuttassam őket a Cél-ba. Isten országában ez a menő. :)

A legnagyobb hüperetész pedig nem más, mint Jézus, aki "csak úgy" megalázta magát és szolgai formát vett fel, hogy minket felemeljen, és mi így "csak úgy" bejuthattunk a Mennybe, hogy Jézus alul evezett és meghalt önmagának, értünk...


"Csak" gyakorlatiasan

Pál erre azt mondja a 2Korinthus 5:15-ben: "ha egy meghalt, mindenki meghalt." A szövegkörnyezet szerint Pál vágyott az Úrral lenni és Neki örömet okozni. Ezért Pál emberek felé szolgálva hívja őket is Istenhez. Tehát: ha az egy Jézus szolgált felénk, mindenki szolgál a többiek felé. Ha az egy Jézus alulevezett, mindenki alulevez. Jézus meghalós-szolgálós példáját követve Pál ezt mondta: "Naponként halál révén állok" (1Korinthus 15:3). Újra és újra tudatosítanunk kell tehát magunkban a Galata 2:20 elvét, hogy "nem én élek többé, hanem Krisztus él bennem" a másik ember érdekében. Hogy ahogy Isten kegyelmes velünk, mi is ilyenek vagyunk másokkal, mert Krisztust befogadva már Ő él bennünk.

Isten országában tehát úgy vélem, a legnagyobb "erőfeszítés" önmagunk megtagadása, hogy felismerve Isten szolgai nagyságát, lélegzetünkkel együtt egyszerűen csak elálljunk Isten útjából. (Erőfeszítés alatt a gondolkozásunk Istenre nézéssel történő átprogramozásáról és nem fizikai izzadságszagról beszélek.) Ezzel megkönnyítjuk a másik ember dolgát, hogy csak úgy, ingyen kegyelemből eljuthasson A-ból B-be, tehát a sötétség hatalmából, a tudatlanságból, a bűnből a világosságba, Krisztus megismeréséhez és a szent élethez.


Justman

Végül egy angol szójátékkal zárnám. Az angolban a "just" szó (e.: dzsászt) legalább kettős jelentéssel bír: "igaz" és "csak". Mivel Jézus miatt már "igaz" vagyok, ezért "csak" úgy szeretek és szolgálok. Ha vannak ezek a szuperhősök, hogy "Superman", "Spiderman", "Batman", stb..., akkor én úgy vélem, Isten Országában a hősök azok a megigazított emberek, a "Justman"-ek akik egyszerűen "csak" szeretnek és szolgálnak, ahogy Jézus is. Mert, ahogy János írja levelében: "Ő az igaz Isten és az örök élet" (1János 5:20).

"Csak" hidd el, hogy Jézus bevégzett munkája miatt "igaz" vagy, és a tevékeny szeretet gyerekjáték lesz.

"Csak" engedd Istent szolgálni és nyugodt lesz az életed.

Kapcsolódó cikkek:

facebookos hozzászólás:

0 bloggeres hozzászólás:

Megjegyzés küldése